Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE
tott jogaihoz, szükséges, hogy ezek a népi rétegek a könyvolvasás révén is mind alkalmasabbá váljanak arra a nagy feladatra, amelynek vállalására őket a magyar közélet új rendje hivatottá tette. Amikor tehát könyvtárhálózatunk újjászervezéséről beszélünk, nemcsak az elvont értelmű művelődés előhaladásának kérdéséről van szó. A hangsúly népünk szellemi érettségének munkálására, népünk általános nevelésére esik, ez pedig elsőrangú közügy, s így belügy is. Az előadottakkal kapcsolatban népkönyvtáraink újjászervezésének oly megoldását terjesztem t. belügyminiszter úr elé, mely pénzügyi kormányzatunk újabb megterhelését nem jelenti, viszont egy belügyminiszteri körrendeletben közreadott felhívással megoldható. Elgondolásom a következő: Szavazzon meg minden város és község tetszés szerinti összegű fedezetet (lélekszámonként és évenként 1000 adópengőt?) a helyi népkönyvtár megalapítására, újjászervezésére, illetve állandó további gyarapítására. A tétel már a most folyó évre is beállítható volna a költségvetésbe. Az ide vonatkozó határozatok meghozására a legcélszerűbben t. belügyminiszter úr hívhatja fel a városokat és községeket a törvényhatóságok első tisztviselői útján. Midőn e körrendeleti felhívás kiadására a t. belügyminiszter urat felkérem, jelzem, hogy egyidejűleg pénzügyminiszter urat is felkértem az e címen befolyó összegek költségvetési biztosításának jóváhagyására. Fogadja t. belügyminiszter úr nagyrabecsülésem őszinte nyilvánítását. Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL XIX. I-l-i-48 974-1946. („Szathmáry, K. Gombos, V. 2.") A levelet a minisztérium másolatban megküldte a pénzügyminiszternek. Egyúttal kérte, hogy „az e címen befolyó összegek költségvetési biztosítását'''' hagyják jóvá. Budapest, 1946. április 30. ELŐADÓI FELJEGYZÉS A NÉPKÖNYVTÁRAK ÁTSZERVEZÉSÉRŐL ÉS ÁLLOMÁNYUK GYARAPÍTÁSÁRÓL A népkönyvtáraknak a háborúval kapcsolatos részleges pusztulása után és a kész helyzet és a károk felmérése közben máris több rendeletben rámutattunk azokra a lehetőségekre, amelyek alkalmasak arra, hogy felhasználásukkal a népkönyvtárak élete és fejlődése újból meginduljon, könyvállományuk helyi vállalkozások és áldozatkészség igénybevétele útján is gyárapíttassék. E felhívások azonban a helyi olvasóközönség körében - szórványos esetektől eltekintve - nem találtak kellő visszhangra. Áz április hó 10-12-én megtartott országos felügyelői értekezleten elhangzott közvetlen megnyilatkozásokból viszont tudomásunkra jutott, hogy a népkönyvtárak olvasóközönségében - a látszattal ellentétben - igenis él a vágy a könyv, az olvasás után, de sokkal szívesebben hozna áldozatot a falujabeli népkönyvtár újjászervezésére, gyarapítására, ill. állandó fejlesztésére, ha azt bizonyos értelemben magáénak mondhatná. Ezt a ki nem fejezett, de élénk igényt ügyosztályunk már régebben felismerte és méltányolta is, amikor az új népkönyvtári könyvanyag összeválogatásába és a beszerzés eszközlésébe a felügyelők és a helyi könyvtárosok útján bevonta az olvasóközönséget is. így az ország demokratikus átrendeződésével párhuzamosan a népkönyvtárak fejlesztése is demokratizálódott bizonyos fokig. Ezt a természetes irányú folyamatot befejeződéshez segítené egy olyan rendelet kiadása, mely a helyi olvasóközönség igényeire és hajlandóságára építve - a népkönyvtárakat előbb a nép gondozásába, majd fokozatosan a nép tulajdonába juttatja, abban a reményben, hogy saját vagyonának gyarapítása majd közelebbi szívügyévé is válik. (A „nép"-et ebben a vonatkozásban természetesen az egyes községek helyi szabadművelődési autonóm szervei, a helyi szabadművelődési tanácsok jelentik.) Áz ügyosztály a szabadművelődési Híradó könyvismertetéseivel és beszerzésre ajánlott könyvek folytatólagosan szétküldött jegyzékével a helyi tanácsok könyvtárgyarapító tevékenységét állandóan támogatja. Kívánatra a könyvek kedvezményes áru beszerzésében is közreműködik. Belső ügyviteli irat. - UMKL XIX. I-l-i-48 974-1946. („Szathmáry, K. Galambos, V. 2.")
