Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

tárkezelésben és minden olyan munkában, ami a szabad művelődéssel kapcsolatos. Két helyen a tanfolyam mellett önképzőkört szervezett az az öt-hat ember, aki csakugyan lelkes hívéül szegődött a kultúrának. Nem lehet megszabni, hogy fiatalok vagy idősebbek legyenek. Szegeden pl. egyik helyen fiatalok, másik helyen idősek. Mindenesetre jó, ha fiatalok is vannak köztük. Mindezek figyelembevételével az irányadók a jövőben a következőkben foglalhatók össze: 1. Előadói tanfolyamokat kell szervezni. 2. Szegeden bent meg kell szervezni olyan előadócsoportot, amely biztosítani tudja azt, hogy kéthetenkint legalább egy alkalommal idegen előadó szerepeljen a tanfolyamokon. 3. Minél több önképzőkört kell szervezni. 4. Szeged viszonylatban I. és II. fokú internátusos szabadiskolát kell szervezni: Alsóközponton, Felsőközponton és Szegeden, népfőiskolát és szabadegyetemet Szegeden. 5. Addig, amíg nagy körzeti könyvtárak szervezése nem áll módunkban, minél több 50-100 kötetes vándorkönyvtárra lesz szükség. 6. A tanfolyamok és szabadiskolák előadói számára kell szerveznünk megfelelő forrásmunkákat, s az egyes érdeklődési körökhöz mellékelnünk kell minél bővebb jegyzékét a forrásmunkáknak. Tanyavilágban nagy az érdeklődés a mezőgazdasági szakismeretek iránt, de ezek, ha elsőrendű fontosságúak is, mégse, vagy csak ritkán vezetnek a művelődési vágy fölébredéséhez, fokozásához, csak ha ugyanakkor az irodalmi érdeklődésüket sikerült fölkeltenünk. Általában nagyobb és tartósabb (termékenyebb) munkát tud végezni az előadó, ha meg tudja kedveltetni az irodalmat, művészetet. Különösen fontos lenne a vers. Jó és gazdag tartalmú antológiára lenne szükség. Sokkal bővebbre és a célnak megfelelőbben összeállított antológiára, mint akár a „Legszebb versek könyve". Valóban csak a művészi szempont legyen mértékadó, és még valami: az, hogy „nekik való legyen". Ezt nem tudom jobban meghatározni, legföljebb példákkal illusztrálni. Olyan verseket értek alatta, amelyek művészi értékük mellett könnyen élményévé válik a verskultúrával nem rendelkezőknek is. Hogy példát említsek, alkalmas Petőfitől „A Tisza", a „A puszta télen", „A farkasok dala", de nem alkalmas vagy kevésbé alkalmas „Homér és Osszián" vagy akár a „Szeptember végén". Ennek ellenére természetesen ezek is bekerülhetnének az antológiába, de csak akkor, ha amazoknak hely jutott. Városi tapasztalatokról kell még szólnom. A népfőiskola és szabadegyetem szép sikere ellenére azt kell megállapítani, hogy téves utakon indultunk el. A szabadegyetem ugyanis nem volt egyéb, jól fölépített előadás-sorozatnál. Ugyanígy a népfőiskola. Ezt is fönn kell ugyan tartanunk a jövőben is, de nem nevezzük sem szabadegyetemnek, sem népfőiskolának (mert nem ezek) hanem valószínűleg „csütörtök esték" címen fogjuk népszerűsíteni, s a műsort hol az egyetem, hol a Juhász Gyula, vagy Dugonics Társaság, hol a Kálmány Lajos Kör adja. De nyilvános fórumot kell hogy jelentsen az egyetemi színjátszók „Népi csoport"-ja, énekkarok, kórusok stb. számára is. Ezenkívül meg kell szerveznünk a szabadegyetemet úgy, hogy az valóban egyetem legyen. Úgy, ahogy arról a tarhosi tanfolyamon beszélgettünk, tehát egészen egyetemi mintára, látogatási (index) könyvvel. Igen lényeges újítás lesz az, hogy a város legkülönbözőbb üzemeiben szervezünk előadás-sorozatot, s valószínűleg sikerül egy-két tanfolyam szervezése is az ipari munkásság részére. Nem látom még túlságosan reménykeltőnek a különböző társadalmi egyesületek kulturális programjának kialakítását, de a gondolat mindenesetre érlelődik, s egy-két év talán komoly eredményt is hozhat. Ilyen városra, mint Szeged, komoly feladat vár a képzőművészeti műveltség terjesztése terén is. Sajnos, ez a legköltségesebb, de az a három hónapos képzőművészeti tanfolyam, amit ezen a nyáron tartottunk, az bizonyítja, hogy föltétlenül komoly, értékes munkát lehet itt végezni és komoly érdeklődést kelteni a nagyközönségben is iránta. Nagyon értékes és el nem hanyagolható munkára tekinthet vissza az Egyetemi Színjátszók Munkaközössége „Népi csoportja". Népballadajátszó csoportnak is nevezhetnénk, mert az a fő erősségük. Nemcsak Szegeden és környékén, hanem más városokban is tartottak előadásokat, s a közönséget annyira megnyerték, hogy most már nagyon sokan ismerik és beszélnek róla. A szabadiskolák, tanfolyamok és egyéb szabadművelődési tevékenység eredményeinek lemérése tehát komoly reményekre jogosít a jövőre nézve. A hároméves terv - reméljük - komolyabb anyagi lehetőségeket biztosít majd arra is, hogy a szabadiskolák, szabadegyetem mellett a nagyon jól indult állandó bábszínházunkat is megfelelően fejleszthessük. Óriási hiányát érezhetjük egy jól felszerelt nagy kultúrháznak, ahol a pépfőiskolát, bábszínházat, népkönyvtárt stb. elhelyezhetnénk. De már így is lelkesítő mindaz, amit eddig meg tudtunk valósítani, s a lehetőségek minden téren csak növekedhetnek. Tisztázat. - UMKL XIX. I-l-i-122 993-1947. Seres József s. k.