Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

megalakulását, hogy az érdekelt társadalmi szervezetekkel egyetértésben dolgozhassa ki a szabályozó rendeletet. A szabadművelődési ügyosztály ugyan a Népművelési Tudományos Intézettel karöltve már a múlt őszön kidolgozta a népfőiskolára vonatkozó rendelettervezetét, azt meg is beszélte a népművelési titkárok október végi értekezletén, kivonatosan ismertette a „Híradó"-ban, a „Szabadnevelés"-ben, jogerőre azonban a már említett okokból mindeddig nem emelte. A problémát a közelmúltban ismét napirendre hozta a sárospataki tanári kar memoranduma a népegyetem kérdéséről. Ebben a tárgyban az ügyosztály febr. 26-ra hivatott össze miniszteri értekezletet. Ezen a szabadiskola egész problematikája felmerült, s az ügyosztály vállalta, hogy záros határidőn belül elkészíti a szabadiskolákra vonatkozó rendelettervezetet. Az ügyosztály azóta több megbeszélést tartott ebben a tárgyban, s minden fontos kérdésben egyező álláspontra jutott. Közben az elnöki osztálytól olyan ügyirat érkezett hozzánk, amely ugyanennek a kérdésnek a tisztázására hív fel bennünket, s a részletekre vonatkozólag határozott szempontokat és megoldási módokat szögez le. Minthogy e szempontokra és megoldási módokra vonatkozólag az ügyosztály álláspontja nem minden tekintetben fedi az elnöki osztály elgondolásait, ügyosztályunk lemondott arról, hogy határozott formába öntött rendelettervezettel álljon elő, mielőtt még annak elvi szempontjai és megoldási módozatai miniszteri értekezleten tisztázódtak volna. Ezúttal tehát egyelőre csak azokat az elvi szempontokat hozza az értekezlet elé, amelyek az ügyosztály megbeszélésein a szabadiskolák kérdésében egységesen kialakultak: 1. A legutóbbi, e tárgyban tartott miniszteri értekezleten helyesen hangoztatta Kovács Máté miniszteri tanácsos úr, hogy a szabadiskolák kérdésében a tényleges szükséglet felismerése a helyes kiindulópont. Ügyosztályunk is a valóságos szükségletből indul ki, amikor megállapítja, hogy a szabadiskolák minden fokán két követelményt kell kielégíteni, éspedig egyrészt a szerves [sic] kultúra, az egységes közműveltség, korszerű világkép és közösségi magatartás munkálását, másrészt a szakmai kultúrákban való elmélyedést és továbbképzést. Ugyanúgy, miként az új szellemű, képesítést adó iskoláknál is. Úgy, ahogyan ezek a követelmények érvényesülnek már az általános iskola tanmenetében, az egységes középiskola tervében és ahogyan ezek körül folyik mostanában az egyetemek hivatásával kapcsolatban a vita. A világnézet kialakítása mint központi és lényeges követelmény jön tekintetbe, a szakmai kultúrában való elmélyedés pedig csak mint ezen az egységes közösségi műveltségen belül jelentkező szükséglet. A szabadiskolák rendszerében - azok minden fokozatán - is ennek az elvnek kell érvényesülnie. 2. Másik fontos elv, amit hangsúlyoz az ügyosztály: nem tartja kívánatosnak, hogy e szabadiskolákat szorosabb kapcsolatba vonjuk a meglevő tanintézetekkel. Legyen ugyan joga tanintézetnek is szabadiskola szervezésére, de ez a jog elsősorban a társadalom szabad kultúrtevékenysége számára tartassék fenn. A szabadiskolák értelmét és jelentőségét éppen az adja meg, hogy abban a társadalom feltörő szervezőkedve, elgondolása valósulhat meg, és a rendtartásszerű iskolák hagyományaitól, hivatalos kötöttségeitől független szellem, törekvés és kísérlet kap lehetőséget. 3. A harmadik követelményünk, hogy a szabadiskolák ne adjanak minősítési, csak látogatási bizonyítványt, s ennek megfelelően záróvizsgát se tartsanak, csak záróünnepséget és beszámolót a végzett munkáról. A szabadiskolák látogatása lényegében nem képesíthet semmiféle közéleti szerepre vagy szakmunkák vállalására, nincs tehát értelme a minősítő, a hallgatók közt különbséget megállapító bizonyítványnak. Ilyen értékelésekre különben sem adhat kellő alapot sem az együtt töltött rövid tanulmányi idő, sem az a kötetlenség, amelyben a szabadiskolák végzik a maguk nevelő hatású munkáját, szemben a rendtartásszerű iskolákkal. A vizsgák értelme és értéke ma már még a képesítést nyújtó iskolákkal kapcsolatban is mind vitatottabbá válik, mennyivel inkább kell tehát mentesítenünk a szabadiskolákat a vizsgák nyűgei alól. A fenti elveknek megfelelően ügyosztályunk a szabadiskolák három fajtáját, illetőleg fokozatát különbözteti meg: alsó-, közép- és felsőfokú szabadiskola. Ezek a fokozatok természetesen csak nagyjából követik a képesítést adó tanintézetek felépítési rendszerét, így alsó fokon csak nagyjában felelnek meg az általános iskola típusának, és nyújtják annak műveltségi anyagát iskolán kívül. A középfokon ugyanilyen értelemben tekintik az egységes középiskola közműveltségi színvonalát és nevelési céljait a maguk mértékének, felső fokon pedig az egyetemek által képviselt korszerű tudományos tájékozódás szolgálatában állanak. Ismételjük: a szabadiskolák minden fokozatán a szerves kultúra, az egységes közműveltség és közösségijellem kialakítása alkotja a nevelő munka gerincét. És csak ehhez kapcsolódnak ugyancsak minden fokon egyfelől az előkészítő, másfelől a szakmai tanfolyamok. Az előkészítő tanfolyamok megelőzik a szabadiskola tulajdonképpeni munkáját, a szakmai tanfolyamok a szabadiskola nevelő munkája során felébredt szakmai érdeklődést elégítik ki és mélyítik el, tehát igazában kinőnek a szabadiskola szűkebb