Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA

ben a szabad művelődés munkáját részben egyoldalúvá tette, részben pedig szűk korlátok közé szorította. Megyénk, de maga a város is agrárjellegű. Miért nem viszünk népünk elé konkrét terveket, a részletes nevelési célokat az általánosan megjelölt munkatervek helyett? Ha lehet az iskolának részleteiben is előírt kultúranyaga, mely országos viszonylatban is egy közös műveltségre kívánja a jövendő polgárokat emelni, miért ne lehetne a megyénknek is egy ilyen részletes szabadművelődési munkatervet kiadni? Szükségesnek tartanám népünk gazdasági irányú szakműveltségének fejlesztését, amit nem a tervek feltétlen keresése, hanem az idő, a kor, amelyben élünk, kötelezően ír elő. Ezt pedig a véletlenre bízni nem lehet. Tapogatódzás helyett tehát részletes kultúrprogramot a szabad művelődök kezébe. 4. Javaslom továbbá, hogy kultúrházak felállításával kultúrközpontokat létesítsünk rádióval és oktatófilmekkel. Legyen otthona a művelődni vágyók számára, ahol olvashat, szórakozhat, s ahova nem szervezünk be söntést, biliárdot és nem melegágya az elburjánzott tánckultusznak. Ahol ez nem lehetséges, ott az iskola legyen az a hely, ahová a munkája után szórakozni és pihenni vágyó szívesen ellátogat. Makón a város széli iskolákat a jövő szabadművelődési munka megindításakor ilyen kultúrközpontnak szeretném látni. Szabadiskolák szervezésével kapcsolatban osztom a titkár úr véleményét úgy a tartamára, mint az iskolás jellegére nézve. Hozzáfűzöm még, hogy az előírt heti minimális 16 óra sok, a három hónapos szorgalmi idő is nem vált be a gyakorlatban. Kevesebb tárgykört felölelő és 4-6 hetes időre terjedő munkát jobbnak látom. Titkár úr munkatervének bevezetőjében olvassuk, hogy a széles népréteg nem igényel és nem is vár semmit. Ez nagyon pesszimista felfogás, de így van. így van pedig azért, mert eddig talán csak ünnepi munkát látott a népművelőktől. Vigyük eléje a valódi élet sok-sok titkos fiókjának kulcsait, fokozatosan adjuk azokat a kezébe, akkor hiszem, hogy népünk a művelődés szabadságával élni is fog. Mendei Mihály s. k. Másolat. - UMKL XIX. I-l-i-76 856-1947. Az irat mellett több észrevétel megtalálható, ezeket azonban terjedelmi okok miatt nem tudjuk közölni. 46/A Budapest, 1947. április 30. A MAGYAR NÉPI MŰVELŐDÉSI INTÉZET MUNKATÁRSÁNAK JAVASLATA KÍSÉRLETI NÉPI MŰVELŐDÉSI KÖRZETEK LÉTESÍTÉSÉRE Miniszter Űr! Legutóbbi (bodrogközi és göcseji) kiszállásom alkalmával megérlelődött bennem az a gondolat, hogy szükséges volna a szabadművelődési ügyosztállyal való teljes egyetértés biztosítása mellett az ország néhány jellegzetesebb tájegységén kísérleti népi művelődési körzetek létesítése. Elképzelésem szerint ezek a kisebb tájegységek (Bodrogköz, Göcsej, Ormánság, Tiszazug, szentesi tanya világ stb.) az illetékes szabadművelődési felügyelőségek területén bizonyos szabadságjogokat kapnának a népi művelődés módszereinek kikísérletezése érdekében. Az ilyen kiszakított körzetek élére egy arra való szabadművelődési ügyvezetőt kellene állítani. Minden esetben olyat, aki az illető tájegységnek a viszonyait régóta ismeri, rendszeresen tanulmányozza s akinek már eddig is érdemei vannak a tájegység művelődési problémáinak megoldása terén. Az ilyen ügyvezetőnek átmenetileg ez a munka volna a főfoglalkozása, s ezért kapná az állami rendszerű (tanári, tanítói stb.) fizetést. Ilyen munkára alkalmas embernek látjuk máris a Bodrogközön Sipos István ricsei általános iskolai igazgatót, a szentesi tanyavilágban Tóth Lajos tanítót, a Göcsejben pedig Fülöp István állami tanítót, s vidéki munkatársaink között egyre többen vannak, akik ilyen megbízatásnak véleményünk szerint kitűnően megfelelnének. Az ilyen kiszakított körzetek területén az általánosnál intenzívebben és mindig az illető tájegység igényeihez, lehetőségeihez alkalmazkodóan folynék a kísérletező szabadművelődési munka. A szabadművelődési ügyosztály és a Magyar Népi Művelődési Intézet úgy osztoznék a munkán, hogy a munkamódszereket és a kísérleti jellegű munkákat a Magyar Népi Művelődési Intézet munkásai időről időre részletesen megbeszélnék az illetékes szabadművelődési felügyelővel, s a kísérleti munka tanulmányozását és irányítását közösen végeznék.