Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Iratok

Tisztában vagyok azzal, hogy a szóban lévő kérdések tárgyalásának eredményeként a t. Tanács nem bocsáthat olyan vezérfonalat rendelkezésre, amelynek követése a hitelengedélyezések konkrét eseteiben kielégítő döntéseket körülményes vizsgálódások rendszeres mellőzésével tenne lehetővé. Az ország gazdasági szervezetében a háborús erőveszteség folytán bekövetkezett egyensúlyzavar miatt sok gazdasági tevékenységnél, ezek között a hitelnyújtásoknál is jelenleg többnyire csak bonyolult utakon végrehajtható széles körű helyzetfelderítéssel sikerülhet elég gazdaságos megoldásokat kimunkálni. A gazdasági egyensúly megbillenésének az újjáépítés menetét leginkább gátló tünete ez idő szerint a beruházási célt szolgáló pénzösszegek, munkaerő és anyag arányos összefogása tekintetében jelentkező nehézség. Míg az erőteljesebb és kiegyensúlyozott gazdasági élet automatikusan gondoskodott arról, hogy a pénztőkének az a része, amely a munkaerő vagy az anyagok igénybevételénél nincs lekötve, gyümölcsözetlenül ne heverjen, a munkaerő és az anyag pedig ott, ahol a pénzzel keresik, idejében rendelkezésre álljon, addig jelenleg az esetek tekintélyes részében könynyen előfordulhat, hogy a befektetésre máshonnan elvont pénzösszegek a munkaerőnek, illetőleg az anyagnak időlegesen meg nem szüntethető hiánya miatt számottévő ideig egyáltalán nem tudják a termelőtevékenységben reájuk háruló szerepet betölteni. Természetesen a jelenlegi viszonyok között azzal is számolni kell, hogy más esetekben a munkaerő, illetőleg az anyag az igénybevételükhöz szükséges pénzösszegek hiánya miatt rövidebb-huzamosabb ideig nem jutnak foglalkoztatáshoz, illetve felhasználáshoz. Az itt vázolt körülményeknél fogva a hitelfolyósításokról határozó tényezőknek nézetem szerint állandó megfigyelés alatt kell tartamok a folyósított hitelösszegek, a munkaerő és az anyag eloszlása tekintetében kialakult helyeztet, és az ilyen megfigyelés alapján kibontakozó képhez mérten az előbb említett három termelőtényező arányos találkozását leginkább biztosítani látszó hitelkérelmeket előnyben kell a többi kérelemmel szemben részesíteniök. Bár ez a megfigyelés, amint fentebb említettem, gyakran bonyolult vizsgálódást kíván, megtettem az intézkedéseket annak rendszeres lefolytatása iránt. Az a véleményem, hogy a t. Tanács ezt velem egyetértőleg a hitelnyújtásoknál követendő elvek sikeres alkalmazását előmozdító lépésnek fogja minősíteni. A mondottak után legyen szabad az alábbiakban megjelölnöm a hitelpolitikának azokat az elvi kérdéseit, amelyek véleményem szerint legfőképpen tisztázandók volnának. 1. Melyek volnának a közületi és a magánberuházásokkal kapcsolatos hiteligénylések elbírálásánál követendő elvi szempontok? 2. Melyek volnának a forgóhitel-szükséglet elbírálásánál mérlegelendő elvi szempontok? 3. Milyen szempontok alkalmazandók a jelenleg elenyésző fontosságú, de később esetleg fontosságra szert tévő olyan hiteligényléseknél, ajnelyeket a pénzintézetekkel szemben támasztanak és amelyeket a pénzintézetek á náluk