Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)
Iratok
si munkák céljaira sem tudnak hozzáférni. A megrongált lakásokat két kategóriába kell osztani: 1. teljes rom-lakás, amelyben nem laknak, de amelyet nagyobb tőkebefektetéssel, átépítéssel még lakhatóvá lehet tenni; 2. olyan rom-lakás, amelynek csak egy része lakhatatlan. A kormánybiztos különféle módozatokat kívánna a helyreállításokhoz szükséges tőke előteremtésére igénybe venni. Ezen munkájában sok esetben is erős ellenakciókba ütközik, amelyeknek le kellett előbb vezetődniök. Pl.: a teljesen rom-lakás házbérét teljesen, a részben rom-lakás házbérét részben kívánta felszabadítani abban az esetben, ha a háziúr ezeket a lakásokat saját költségére megint lakhatóvá teszi. A tatarozási adókedvezményt, szintén elgondolásaiba vonta. Revízió alá kellene vonni a társasház-törvényt és módot nyújtani arra, hogy az 1925 előtt épült házakban juthasson öröklakáshoz az a tőkével rendelkező egyén, aki a romlakásból lakható lakást kíván saját költségén építeni. Ilyenformán a tőkehiányban szenvedő háziúr házának egyik lakását öröklakásképpen eladhatná, és az így kapott összegből tudná fedezni háza helyreállítását. Igen fontosnak tartja a kormánybiztos, hogy a befagyott háztulajdonosi tőkéket felszabadítsák a helyreállítás céljaira, természetesen megfelelő ellenőrzés mellett. Harrer Ferenc 5 bővebben foglalkozik a témával. A helyreállítás eredményes foganatosítása érdekében legfontosabb, hogy először legyen egy koncepció, amelynek értelmében a kooperációt le lehet szögezni. A 3.950/1946. M.E. rendelet 6 , amely az országos építésügyi kormánybiztos hatáskörének és feladatának megállapítását tartalmazza, 3. § d) pontjában fekszik a dolog lényege. Eszerint az újjáépítési minisztérium vállalkozik arra a feladatra, hogy előteremti az újjáépítéshez szükséges tőkét, nyersanyagot, munkaerőt, a szállítási eszközöket, és mindezt az országos építésügyi kormánybiztos rendelkezésére bocsájtja. Vagy meg tudja az újjáépítési minisztérium ezt a feladatát oldani, vagy sem. Utóbbi esetben a kormánybiztosra hárulna ez a feladat. A minisztériumnak és a kormánybiztosságnak ezt a súlyos feladatot közösen kell elvégeznie. Ezért szükséges a kooperáció és a koncepció. Varga István államtitkár megállapítja, hogy az együttműködés az újjáépítési miniszter és a kormánybiztos között a legharmonikusabban fut. (Röviden összefoglalva.) Kéri, hogy alakítsanak egy szűkebb körű bizottságot, amely az ipari és technikai felkészültség alapján megállapítja, minő volumenű újjáépítési feladat oldható meg. A számítások alapjául ajánlja az 1938-as pengő értéket. Fischer József elnök leszögezi, hogy egyelőre a legsürgősebb feladat a tető-, helyreállítás kérdése 7 volt, mással egyelőre nem foglalkoztak behatóbban. Igen súlyos feladatokat kellett ezzel kapcsolatban megoldani. A tetőfedéshez szükséges cserépmennyiség most már — lehet mondani — biztosítva látszik. A téglagyártást beszüntettük, és csak cserépgyártással foglalkozunk. Ami téglára ugyanis az újjáépítéssel kapcsolatban szükség van, azt egyelőre fedezi a romanyagból kikerülő tégla. A cserépgyárak legnagyobb része ma már béke-kapaci-
