Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Iratok

dasági felszerelést bocsátanánk rendelkezésre. Az OKH vállalná a hitel nyújtá­sát. A lebonyolításban a „Hangya", esetleg a Mezőgazdák Szövetkezete venne részt. Felmerült az a gondolat is, hogy a meglévő készleteket kellene összegyűj­teni, továbbá a 10 holdon felüli gazdáknál levő mezőgazdasági felszerelési feleslegeket kellene a nélkülöző gazdáknak átadni. Elnöklő miniszter megállapítja, hogy a közvélemény nem egészen azt várja a minisztériumtól, amit a minisztérium számára megállapított hatásköri rendelet előír, hanem lényegesen többet. Minthogy itt igen sok tényező, illetékesen és illetéktelenül is átlépi a maga hatáskörét, azért, hogy a közvélemény felé ered­ményeket mutasson fel, hozzászoktatták ahhoz, hogy mindenkitől többet vár, mint ami rá van bízva. A miniszterelnök úr maga is, a közvélemény egyik tagjaként, úgy nyilatkozott, hogy az újjáépítési miniszter az újjáépítés motorja és rugója legyen. Nem egészen elég az, hogy csendesen figyeljük, mit csinálnak a maguk területén az egyes szakminiszterek, nem elég az, hogy kénytelenek vagyunk egyik miniszter túlzásait korlátozni pénz vagy egyéb okok miatt, de részesei kell hogy legyünk az újjáépítés munkájának. Ha valamit ezen a téren tenni akarunk, akkor a legdemokratikusabb irányban és a legjobb figyelemmel kísért irányban kell tenni valamit. Ez a most földhözjuttatottak gazdasági megsegítése. Ha mi ezeket megsegítjük, az egész mezőgazdaság termelőkészségét fokozzuk. Azt kell megállapítani hozzávetőlegesen, hogy az elkövetkező mező­gazdasági munkálatokhoz, tehát nem azokhoz, melyek a jövő tavasszal jönnek el, hanem már legközelebb, milyen termelőeszközökből mennyit kell juttatni. Ez idő szerint a legfontosabb az eke, ásó, fejsze biztosítása. Át kell írnunk az Iparügyi Minisztériumhoz, hogy mennyi ekét tud gyártani az ipar, egyéb foglal­koztatottsága mellett. A mezőgazdasági csoport dolgozza ki, hogy mire és milyen mértékben van szükség, az ipari csoport próbáljon számot vetni ezeknek a szük­ségleteknek egybevetésével, hogy ne menjünk az Iparügyi Minisztérium elé olyan kéréssel, mely tájékozatlanságunkat mutatná. Érdeklődni kell aziránt is, hogy a bőrpiac mit tud lószerszámként szolgáltatni a mezőgazdaságnak. Tóry G. ny. államtitkár, főtanácsadó szerint a felvetett probléma szempontjá­ból elsősorban a mezőgazdasági szerszámok gyártását kell felbecsülnünk. Mint­hogy bőrgyártásunk súlyos anyaghiány miatt szerszám készítésére alig vállal­kozhatik, a kenderipart lehetne bizonyos mértékig megfelelő pótanyag készíté­sébe bevonni. Véleménye szerint azonban e tekintetben is nehézségek lesznek. Elnöklő miniszter megállapítja, hogy a mezőgazdasági csoport feladata kidol­gozni a földhöz juttatott gazdák mezőgazdasági eszközökkel leendő felszerelésé­nek szükségleteit, továbbá a vonatkozó ipari termelés lehetőségeit. Az ország lóállományában bekövetkezett óriási mértékű fogyasztásra tekintettel, kívána­tos lenne néhány ezer járom készítését előmozdítani, hogy a szántás ló hiányá­ban szarvasmarha fogatolása útján is történhessék. Jegyzőkönyv-kivonat — UMKL, UM 25004/2/1945.

Next

/
Thumbnails
Contents