Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Bevezető

gattuk. Tekintettel arra, hogy az Újjáépítési Minisztérium működése összefonódott az Országos Építésügyi Kormánybiztosság és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tevékenységével, e két szervnek a Budapest Főváros Levéltárában őrzött iratanyagát sem nélkülözhettük. Kötetünk a dokumentumokat időrendben, sorszámmal ellátva közli. Az időrendtől csak abban az esetben tértünk el, ha szorosan összetartozó iratokról van szó. Ilyen esetben azonban nem folytattuk a folyamatos számozást, hanem az ide tartozó összes iratnak egy számot adtunk, és azt az ábécé betűivel egészítettük ki. A sorszámot a dátum követi, majd az ún. szerkesztett cím következik, mely általában megadja az irat küldőjének és címzettjének a nevét (a nyilvánvaló esetek kivételével) és az irat tárgyát. Az iratokat általában teljes terjedelemben közöltük, kivéve, ha benne — kötetünk tárgya szempontjából — hosszabb érdektelen részek találhatók. Ilyen eset általában a jegyzőkönyvekkel kapcsolatban fordult elő, ezekre nézve általában csak azt az önálló részt közöljük, mely a kötet tárgyához kapcsolódik (ilyenkor már a címben is utalunk arra, hogy részletről van szó). Általában igyekeztünk az egy-egy ügyben keletkezett valamennyi lényeges iratot közölni (ahol nem, ott az ún. kommentárban utaltunk rá). Az Újjáépítési Minisztérium sajátos helyzete miatt sok „félben maradt" üggyel találkoztunk, melyek végső kimeneteléről forrásainkban nem találtunk adatokat. Kijavítottuk a szövegek elírásból adódó hibáit, de változatlanul hagytuk a szövegek eredeti fogalmazás- és írásmódját, az alkalmazott korabeli rövidítéseket, melyek pedig gyakran nem voltak egységesek. Az aláírást — mint a szöveg részét — minden esetben közöljük. Általában törekedtünk az olvashatatlan aláírások feloldására, ha az mégsem sikerült, akkor az „Olvashatatlan aláírás" jelölést alkalmaztuk. Az irat végén szereplő dátumot, mivel azt a cím tartalmazza, elhagytuk. Az irat utáni rész, a legenda, technikai tájékoztatót ad, a közölt iratfajta meghatározását és a levéltári jelzetet tartalmazza. Az iratfajta meghatározásakor előző köteteink módszerét alkalmaztuk. Tisztázatnak azokat az aláírt iratokat neveztük, melyek valamely címzetthez beérkeztek, és — hivatali küldő esetén — bélyegzővel vannak ellátva. Másolat megjelölést azokra az iratfajtákra nézve használtunk, melyeket az elküldött eredeti fogalmazvány másodpéldányaként készítettek, s amelyek sem aláírással, sem pecséttel nincsenek ellátva, szövegük azonban egybevág a tisztázattal. Sokszorosított meghatározást a nagyobb példányszámú stencillel készített iratokra (pl. körrendeletekre) alkalmaztuk. Fogalmazványként szerepelnek a le nem tisztázott, de kiadványozott kiadványtervezetek. Belső ügyviteli iratról akkor beszélünk, ha a készítő által aláírt olyan iratról van szó, melyet felettesének belső használatra készített. Jegyzőkönyvek esetében természetesen a jegyzőkönyv meghatározást szerepeltettük. A lelőhelyet az iratfajta meghatározása után. rövidített formában adjuk meg