Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Bevezető

nem nézték jó szemmel, hogy az együtt jár az állami beavatkozás fokozásával. A stabilizációban a Gazdasági Főtanács játszotta a főszerepet. Ez a szerv valóban kézben tudta tartani az ország gazdasági életének irányítását, amire az Újjáépítési Minisztérium korábban sikertelen kísérletet tett. A Gazdasági Főtanács — megalakulásától kezdve — irányítása alá vonta a nyersanyag-gazdálkodást, a hiteléletet, a szállítóeszközök feletti rendelkezést. Mivel külföldi kölcsön fölvételéről nem lehetett szó, a stabilizációhoz szükséges árufedezetet belső erőforrásokból kellett megteremteni. Elrendelték a közszükségleti cikkeket gyártó vállalatok természetbeni adózását, szigorú jegyrendszert léptettek életbe. Új ár- és bérrendszert dolgoztak ki, amelynek alapját a háború előttihez képest 50%-os bérszínvonal megállapítása, s a magasabb ipari árak kialakításával létrejött agrárolló képezte.

154 Megjegyzendő, hogy az Újjáépítési Minisztérium építésügyi irányítási szervvé alakításával összefüggésben 1946 márciusában a Szociáldemokrata Párt is kidolgozott egy tervezetet, amely szerint az Újjáépítési Minisztérium szociáldemokrata vezetés alatt álló tervgazdasági főosztályának önállósításával Tervgazdálkodási Minisztérium alakulna. Ebbe a tárcába a Gazdasági Főtanács főtitkárságát is beolvasztották volna.

155 . A Magyar Kommunista Párt 1946. szeptember végén megtartott III. kongresszusán hangoztatott követelésében — „Ki a nép ellenségeivel a koalícióból!" az tükröződött, hogy elérkezett az idő a burzsoáziának a hatalomból kiszorítására.

156 A kongresszuson már nem általában szóltak a Független Kisgazdapárttal folytatott együttműködésről, jelezték, hogy kizárólag annak demokratáival, paraszttömegeivel szándékoztak együttműködni. Lényegében tehát a burzsoáziának a kormányzatból kiszorítását, a hatalom átalakítását tűzték ki célul. Síkraszálltak a mezőgazdaság demokratikus reformjáért, a közérdek érvényesítéséért, a nagytőke hatalmának korlátozásáért, az állami és közösségi termelési formák — így a szövetkezetek — megalakításáért, a termelés és a hitelélet állami irányításáért, a bankok és a külkereskedelem államosításáért. A parasztságnak védelmet ígértek a kartellek és a bankok uralmával szemben, követelték a telekkönyvezést, a hitelellátás fejlesztését, a malmok községesítését, a szövetkezeti mozgalom állami támogatását. A kongresszus lényegében a szocializmus békés megvalósításának a programját dolgozta ki. A programot a Szociáldemokrata Párt megelégedéssel fogadta, a Nemzeti Parasztpárt soraiban azonban a szocialista átalakulás nyílt programjával szemben némi elégedetlenség mutatkozott. Nagy Ferenc október 7-i nyilatkozatában a Magyar Kommunista Párt alapelveivel szemben leszögezte, hogy az együttműködést csak a Független Kisgazdapárt teljes tagságával együtt vállalja, beleértve a polgári réteget. Sürgette a választások megtartását. Változatlanul alapelvének tartotta a magántulajdon és a magánkezdeményezés szabadságát, az ez ellen irányuló támadásokat elutasította.

157 A Baloldali Blokknak nem sikerült leválasztania és a koalícióból eltávolítania a Kisgazdapárt jobbszárnyát. Nem sikerült elérnie az államosítá-