Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Bevezető

lembe veendők. Az újjáépítési terv mint a minisztérium fő feladata mégsem készült el. Ennek oka az volt, hogy az egyes tárcáknál párhuzamos tervkészítés folyt, és ezek az Újjáépítési Minisztérium illetékességét nem minden esetben ismerték el, így hát koordinációs jogkörét az UM nem is tudta érvényesíteni. A koordinációs feladatkört a Gazdasági Főtanács vette át. „Márpedig amilyen mértékben csökkent az újjáépítési miniszter közreműködésének szükségessége a gazdasági kérdéseknek az egyes tárcák közötti kiegyensúlyozásánál, ugyanolyan mértékben vált érezhetővé annak s/ükségessége, hogy az építésügyi igazgatás kérdései, tehát azok is, amelyek ez idő szerint az építésügyi kormánybiztos ügykörébe nem tartoznak, hanem az egyes tárcák között oszlanak meg, egy miniszter kezébe fussanak össze."

147 Ezért a minisztertanácsnak határoznia kellett az Országos Építésügyi Kormánybiztosság megszüntetéséről, ügykörének az Újjáépítési Minisztériumra ruházásáról, a tervszerű anyaggazdálkodás végrehajtását szolgáló szervezetnek az Iparügyi Minisztériummal közös létrehozásáról.

148 Antall miniszter azt is szerette volna, ha a minisztertanács arról is döntene, hogy legalább az építkezésekhez kapcsolódó hitelpolitika továbbra is tárcája hatáskörében maradjon, és az újjászervezett minisztérium megtartaná a munkaerő-gazdálkodás és a közmunkaügy igazgatását is. Az Újjáépítési Minisztérium átszervezésével kapcsolatos kérdések tárgyalásakor elengedhetetlen ismét némi áttekintést adni az ország akkori politikai, társadalmi és gazdasági életének alakulásáról. Az 1945. novemberi választások után a Független Kisgazdapárt — miután biztosítottriak látta befolyását az ország irányításában — megindította a harcot az államigazgatás területén érvényesítendő „arányosításért". A Magyar Kommunista Párt viszont elérkezettnek látta az időt arra, hogy ismét határozottan szembeforduljon a Kisgazdapárt által képviselt polgári elképzelésekkel, azaz a párt jobboldalának leválasztására törekedett. A köztársaság kikiáltását (1946. január 31.), Tildy Zoltán köztársasági elnökké választását követően, a megüresedett miniszterelnöki széket február 4-től Nagy Ferenc foglalta el. A kormány nyilatkozatában továbbra is azt vallotta, hogy a gazdasági problémák megoldását — elsősorban az infláció megszüntetését — tartja a legfontosabb feladatnak. Elfogadta a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt javaslatát a közigazgatási tisztviselői létszám leépítéséről, lehetővé tette a közigazgatás megtisztítását a jobboldali elemektől a B-listázások útján. Alapvető problémát jelentett, hogy a földreform befejezésével kapcsolatos kisgazda-elképzelések jelentősen különböztek a baloldali pártokéitól. A Független Kisgazdapárt által kidolgozott tervezet értelmében ugyanis — a törvényesség jegyében — szóba került a 200 holdon aluli paraszti földbirtokok rovására történt földosztások revíziója. A tervezet szerint nem lehet addig a telekkönyvi átírásokat elvégezni, amíg^zeknek az eseteknek felülvizsgálata meg nem történik.

149 Az akció jogorvoslati jellegű volt. A párt jobboldala azonban — a katolikus klérus befolyását is felhasználva — ezt egyes esetekben alkalomnak tekintette a földreform vív-