Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)
Bevezető
rendeletével 66 elő is írta a kötelező kárfelvételt. A kerületi mérnöki hivatalok és a vidéki kirendeltségek, a törvényhatóságok szakirányú szerveinek igénybevételével az már folyamatban is volt. Az Újjáépítési Minisztérium által folytatott adatfelvétel ennél szélesebb körű volt, az egyes tárcáktól, a nagyobb városoktól, alispánoktól és az érdekképviseletektől is kértek adatokat. Számos jó javaslat érkezett be, amelyek az újjáépítési terv elkészítéséhez segítséget nyújtottak, de Varga István 1945. szeptember 27-én panaszolja, hogy a július elején szétküldött felkérésnek még sokan nem tettek eleget, s ha ez továbbra is így megy, 1946-ban is csak „ad hoc" munkák folyhatnak. 67 A minisztérium igen aktívan próbált bekapcsolódni a hitelpolitika országos irányításába. A tervszerűséget elősegíteni hivatott feladatköre, valamint a közvetett építésügyi akciók finanszírozása ugyanis szükségessé tette ezt. Azonkívül a Tervgazdálkodási és Gazdaságpolitikai osztály élén álló Varga István, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója, egyébként is jól kiismerte magát ezen a téren. Készített is egy tervezetet a gyáripar újjáépítési hitelfedezetének megteremtésére. 68 Bár ő is — mint a kisgazdapárti politikusok általában — elsősorban a külföldi tőkével képzelte el az ország újjáépítési programjának megvalósítását, de azért volt elképzelése arról is, hogy miképpen lehet belső erőforrásokat igénybe venni. A tervezet szerint a bankjegykibocsátás növelése helyett az állam az áruk adópótlékolásával juthatna többletbevételhez, amit egy „gyáripari újjáépítési alap" kapna meg. A bevétel a gyáripari igényeknek megfelelő elosztásáról egy megalakítandó Gyáripari Központ gondoskodna. Egy ilyen — a Pénzintézeti Központhoz hasonló — szerv létrehozására Varga István szerint azért is szükség volna, hogy „összeegyeztethető legyen a magánkapitalizmus és magánkezdeményezés rendszere az állami kezdeményezés és irányítás szükségleteivel". 69 A tervezett központ irányítaná és ellenőrizné a beruházásokat, a kényszerkartelleket, továbbá gyárak közötti munkaközösségeket hozna létre. A tervezet elfogadására — a vele járó fogyasztói áremelkedés miatt — nem került sor. Az Újjáépítési Minisztérium természetesen érvényt kívánt szerezni a hitelpolitika terén is irányító és összehangoló törekvéseinek. Felújította a gazdasági miniszteri értekezletek rendszerét, melyeken a gazdasági tárcák — a Pénzügyminisztérium, az Iparügyi Minisztérium, a Kereskedelem- és Közellátási Minisztérium, az Újjáépítési Minisztérium —, valamint a Magyar Nemzeti Bank képviselői-vettek részt. Az értekezlet 1945. augusztus 23-tól Gazdasági Államtitkári Hitelvéleményező Értekezlet (GÁHÉ) rendszeresítését határozta el. 70 Ennek feladata volt az Újjáépítési Minisztérium előkészítő munkálatai alapján a magánjellegű hitelek véleményezése, és állásfoglalás a közületi jellegű beruházási hitelekre nézve. E két testület működése a Gazdasági Főtanács előzményének tekinthető. A minisztérium felvetette egy ún. hitelellenőrző bizottság létrehozásának gondolatát is, amely abban különbözött volna a GÁHÉ-tól, hogy — állandó
