Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Bevezető

Az újjáépítési kormánybiztos kinevezésével, itt. a kormánybiztosság létrejöttével — a Fővárosi Közmunkák Tanácsa jelentőségének emelése érdekében — az építési ügyek irányítása kikerült az Iparügyi Minisztérium hatásköréből. Ai ügykört fokozatosan az önálló kormánybiztosság, később — részben — az Újjáépítési Minisztérium vette át. A kormánybiztos első feladata a háborús romok eltakarítása volt, amihez sok munkaerőre volt szükség. Az első hónapokban a romeltakarítási munkákban az egész lakosság részt vett. Ahogy azonban fokozatosan az élet a normális mederbe került, egyre nehezebb volt a megfelelő munkásgárda összeállítása. Ezért a kormánybiztos a honvédelmi minisztériumtól kikért volt légószolgálatosokat vette igénybe, belőlük szervezte a Honvédelmi Közmunkaszolgálatot, amely később Országos Építésügyi Szolgálattá alakult.

36 Tagjai napi 8 órát dolgoztak, ezért zsoldot, családi pótlékot kaptak, s élelmiszer- és ruhaellátásban is részesültek.

37 A közmunkaszolgálat fenntartását a közmunkaváltságból befolyt bevételekből fedezték. Az Országos Építésügyi kormánybiztos 1945. április 1-ji falragaszokon közzétett 2/1945. sz. rendelete

38 a romeltakarítási, helyreállítási és újjáépítési munkák meggyorsítása céljából Budapest és környéke minden munkaképes lakosát mozgósította. Megállapította, hogy a közmunkák végrehajtásához önkéntes jelentkezőkből munkacsoportokat kell szervezni. A szakmai vállalkozók munkavezetőkként tevékenykedtek. Azok a közmunkára kötelezettek, akik a helyreállítási munkában személy szerint nem vettek részt, közmunkaváltságot fizettek.

39 Megkezdte a kormánybiztos a háborús károk felmérését is. Ebben elsősorban a budapesti kerületi mérnöki hivatalokra, vidéken pedig a törvényhatóságok szakirányú szerveire támaszkodott. A felmérések kapcsán a jóvátéteü tárgyalásokat, ill. a békeszerződést előkészítő kárbecsléseket is elvégezték.

40 Mindezek megvalósulása jórészt az építészként már előzőleg hírnevet szerzett Fischer József szervezőkészségének, koncepciózus, de ugyanakkor rögtönzésre is képes személyiségének volt köszönhető. Nem kevésbé köszönhető azonban annak a ténynek is, hogy tevékenységében kezdettől fogva támaszkodhatott a Fővárosi Közmunkák Tanácsa jól működő apparátusára, kiváló szakismeretekkel rendelkező tisztségviselőire. Annál nehezebb helyzetben volt az újonnan — nem is egészen körülhatárolt feladat- és hatáskörrel — létrehozott Újjáépítési Miniszterim alapító gárdája. A Kisgazdapárt, illetőleg Nagy Ferenc miniszter elképzelése az volt, hogy az ország újjáépítésének időszakában — kb. egy évtizedig — szükség lesz erre az újjáépítési teendőket koordináló főhatóságra, amely — a munkaerő-gazdálkodással és az energiaforrások felhasználásával összefüggő feladatok mellett — a szorosabb értelemben vett építésügyi feladatokat is ellátja 41 Jogilag eleve korlátozta egy ilyen „csúcsszerv" eredményes működésének a lehetőségét a miniszteri felelősség 1848 óta érvényesülő elve 42 Az előzőekben vázolt koalíciós viszonyok között azonban a koordinációs tevékenységnek — különösen a más