Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

XI. A KÖZLEKEDÉSI ÁGAK TERVSZERŰ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK MEGTEREMTÉSE

tását végezte a hajózás. Ha vizsgáljuk azokat a rendkívüli nehézségeket, amelyekkel a hajózásnak az őszi csúcsforgalmi időszak alatt meg kellett küzdenie, úgy a terv előirányzattal szembeni kb. 3000 vagon szállítási hiány jelentéktelen és megállapítható, hogy a hajózás a rárótt feladatokat a nehézségek ellenére is maradéktalanul megoldotta. A feladat megoldása érdekében az előzetesen megtett különböző szervezési intézkedéseken kívül az alábbi rendelkezéseket adtuk ki: 1. Kormányrendelettel megállapítottuk az uszályok be- és kirakási teljesítményeinek kötelező, legkisebb mértékét.

8 2. Megállapítottuk, hogy az egyes fontosabb rakodóhelyeken hány uszályon kell egyidejűleg rakodást végezni. 3. Az uszályoknak kényszer kirakását, továbbá a ki- és berakásoknak túlidőben való elvégzését illetően rendeletet adtunk ki.

8 4. Az uszályforduló gyorsítása érkekében felemeltük az uszály várakozási díjakat az eddigi összegek háromszorosára. Az őszi csúcsforgalom lebonyolításának kiértékelésénél az alábbi tényezőket kell figyelembevenni: a) Víz- és időjárási viszonyok, b) Hajótér és vonóerő, c) be- és kirakás. VÍZ ÉS IDŐJÁRÁSI VISZONYOK A víz és időjárási viszonyok f. évben a csúcsforgalmi szállításokat igen károsan befolyásolták, amennyiben a rendkívüli alacsony vízállás miatt a mélyebb merülésű és nagyobb hordképességű járművek nem voltak teljes mértékben kihasználhatók. Ez azt eredményezte, hogy az uszály hajótér huzamosabb ideig csak 25—35%-ig volt kihasználható. Az ennek következtében kiesett rakűrt több uszály beállításával kellett pótolni, — ami a rakűrt veszteség mellett fokozottabb vonóerő szükségletet támasztott. Ugyancsak ebből következett a jobb arányban kihasználható kisebb merülési és kisebb hordképességű uszályoknak a szorgalmazása, mely az uszály fordulók gyorsítása által ugyancsak a vonóerő szükségletet fokozta, illetőleg nagyobb számú vontatóhajó beállítását tette szükségessé. A rendkívüli alacsony vízállás a gázlós szakaszokon kisebb havariákat

9 idézett elő, amelyeket azonban kellő felkészültséggel súlyosabb következmények és úszómű kiesés nélkül sikerült elhárítani. Ezenkívül rendkívül jelentős késedelmet jelentett, hogy e szakaszokon a vontatmányt csak uszályonként lehetett átdolgozni. Különösen érezhető volt ez az aldunai vaskapu szakaszon, ahol az alacsony vízállás miatt a forgalom néhány napig teljesen szünetelt, huzamosabb időn át pedig a víz erős sodrása miatt az uszályokat nagy nehézségek árán egyenként kellett átdolgozni. A felső-dunai gázlókon valamivel enyhébb volt a helyzet, bár ott is egy nagy teljesítményű vontatót kellett külön abból a célból beállítani, hogy a veszélyes szakaszon ún. „gereblyézéssel" ideig-óráig