Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
X. A LÉGI KÖZLEKEDÉS MEGINDULÁSA
pusztításának megakadályozása az ellenállási mozgalom célkitűzésének is integráns része volt). 2 Ilyen körülmények között süllyedt a magyar légiközlekedés ügye a nyilas hazaárulás folytán a mai reménytelennek látszó mélypontjára. És mégis meg kell teremtenünk a magyar légiforgalmat még ha úgyszólván mindent elölről kezdünk is, mert nemzeti létünk, jövőnk, kifosztott országunk érdekei parancsolólag fűződnek a közlekedés helyreállításához. Ezt a helyreállítást pedig, mint életfontosságú közlekedéstechnikai feladatot megoldani a légiforgalom nélkül lehetetlen. Éppen most nem mondhatunk le azokról a technikai fejlődés által nyújtott előnyökről, amit a légiközlekedés jelent: gyorsaságban, a közlekedési műtárgyak: utak, hidak, létesítéséről, állapotáról, időjárási nehézségektől stb. való függetlenségben. E közismert előnyök mellett figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a Dunavölgy centrumában vagyunk, tehát forgalomföldrajzi helyzetünk előnyös és azt nem kihasználni közlekedéspolitikai botorság lenne, amelynek az idegen-, a belföldi-, s átmenőforgalom csökkenésével egyaránt, országunk gazdasági élete többszörösen fizetné meg az árát. De amúgyis ugyanez okból: kedvezően adott helyzetünkből kifolyólag, a nemzeti légijog alapján — függetlenül attól, hogyan szabályozzák azt a békeszerződések — elháríthatatlan kötelezettségek származnak ránk nézve. Ugyanis a rajtunk átmenő szomszédos és nagytávolságú légi vonalak kiszolgálását (forgalomirányítás, repülőtéri-, légibiztonsági jelző- és rádiószolgálat, időjelző- és iránymérőhálózat fenntartása, service és üzemanyag kiszolgálás stb.) minden körülmények között el kell látnunk. Ezt vállalatunk kell az esetben is, ha belföldi saját légijáratokat nem tarthatnánk fenn. Végül, de nem utolsósrorban figyelemmel kell lennünk azon politikai nézőpontra, amely szerint megítélve légiközlekedésünk az új Európa elrendezésében a dunavölgyi államok, népek megbékélésének egyik fontos közvetítő eszköze lehet azáltal, hogy a gazdasági, kereskedelmi, kulturális és politikai kapcsolatok kimélyítését elősegítvén: a nemzetek egymás megismerésével és megbecsülésével közelebb kerülnének egymáshoz és zavartalanná tehetik a maguk számára a demokratikus békés fejlődést. Mint ahogy a felszabadító Szovjetunióval szemben fokozottabbak kötelességeink, mert e téren egy negyedszázados mulasztást is pótolnunk kell. Ezek szerint, ha gépállományunk, repülőtéri forgalmi-, repülésbiztosító világítási-, jelző- és rádióberendezéseink majdnem teljesen megsemmisültek is, a szerelőműhelyek berendezése pedig szétszóródott, az újjáépítés nehézségeit — minthogy a megfelelő szakkeretek megmaradtak — további áldozatos munkával lehet és kell legyőznünk, ha másképp nem: a talpraállás akadályainak (pénzügyi fedezet költségvetési hiánya) problémáinak megkerülésével, teljes figyelmmel a fegyverszüneti szerződés vonatkozó rendelkezéseire. A cél érdekében minden tennivaló rendkívül sürgős. Egyrészt mert 80—90 millió aranypengő értékű nemzeti vagyontárgyak vannak jelenleg Őrizet nélkül, másrészt meg a már említett külföldi játarok megindításával, azok kiszolgálásának kötelezettségéből származó felelősségünk rendkívül nagy. Bármely mulasztás e téren veszélyeztetheti azt a megbízhatóságunkkal, színvonalas szakszerűségünkkel, pontosságunkkal a múltban jól kiérdemelt és elismert