Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

ményt ért el „tervárakon", azaz valamennyi egyéb népgazdasági ágazat teljesítette a 3 éves terv beruházási célkitűzéseit.

146 A közlekedés egyes ága közül a helyesbített beruházási előirányzatokat tervforintban számolva 100,6%-ra teljesítette a „Közúti forgalom" tervcím, amely a közutak, bekötőutak és közúti hidak építkezéseit foglalta össze. Jólehet a célul kitűzött 1400 km bekötőútból csak 600 km épült meg, a hidak és közutak helyreállítását az áldozatkész munka eredményeként sikerült túlteljesíteni. A légi közlekedési tervberuházások is megvalósultak (103,3%). A többi szakág azonban elmaradt a tervezettől A kulcsszerepet betöltő MÁV tervforintban csak 90,0%-ra teljesítette „helyesbített" tervelőirányzatait. A hajózás (65,44%) a gépjárműközlekedés (65,2%) valamint a BSZKRT és a gazdasági vasutak (64,6%) megvalósított beruházásai pedig alig kétharmadát érték el „tervforintban" az előirányzatnak, tehát jelentős elmaradásról lehet beszélni. Ugyanakkor a gépjráműállomány 1949 decemberében a háború előttinek 188,5%-a volt, ezen belül a tehergépkocsik száma két és félszeresére emelkedett. Vas Zoltán beszámolója szerint a három fő közlekedési ág, a vasút, az autóközlekedés és a hajózás teljesítményei általában igen kedvezően alakultak (index 1938=100).

147 1. Áruszállítás 1946/47 1948 1949 a) vasutak 77,8 128,8 148,6 b) tehergépkocsik 183,7 68,0 223,8 c) hajózás 23,6 68,0 76,0 2. Utasszállítás a.) vasutak 119,8 203,6 222,3 b) autóbuszok 57,8 159,4 289,2 A tervberuházások teljesítésének lemaradása egyrészről, a szállítási teljesítmények kedvező alakulása másrészről látszólag éles ellentétben áll egymással. Az a magyarázat, hogy a magyar közlekedési berendezések teljesítményének nagymértékű növekedése nem kizárólag a tervberuházásoknak, hanem az egyidejűleg foganatosított egyéb — racionalizálási, forgalommegosztási — intézkedéseknek is tulajdonítható. Másrészt viszont az „ellentmondás" bizonyítja, hogy a közlekedési szektor egészénél és a vasútnál, hajózásnál túltervezték a beruházási előirányzatokat. A MÁV — mint ez a III. fejezet dokumentumaiból kitűnik — már 1946 januárjában hozzá kezdett a forgalom intenzív növelésére irányuló racionalizáláshoz. Az MKP és a Közlekedésügyi Minisztérium szakemberei a hároméves terv kidolgozásakor is látták, hogy a termelés, a forgalmi teljesítmények növelése nem csupán nagyobb kapacitású termelőeszközök beállításával, nagy pénzösszegek befektetése révén érhető el, hanem az élőmunka — munkaidő és intenzitás — fokozásával, ésszerűbb szervezéssel, jobb munkamódszerek bevezetésével, vagyis a racionalizálással is.

148 A terv önmagában is a legfelsőbb síkját képezte a közlekedési ágak együtt-