Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

IX. A HAJÓZÁS HELYREÁLLÍTÁSA

utóbbi összegből a tiszai kikötők és a folyómeder szabályozása, a Sajó torkolati művek építése, dunai védőművek, hajóállomások és rakodók kiegészítése nyert elvégzést, végül a bajai téli kikötő fejlesztésén és kotrásán dolgoztak. Az elvégzett munka az előirányzott munkának 90%-t teszi ki. X. A hároméves terv első évének végrehajtásával kapcsolatban felmerült észrevételek és javaslatok Észrevételeinket és javaslatainkat az alábbi 4 csoportban foglaljuk össze: 1. A tervek készítésével kapcsolatos észrevételek.: A magyar hajózás korábbi struktúrájánál fogva nem rendelkezett olyan szervekkel, amelyek a terv készítése szempontjából szükséges összes adatokat nyilvántartották volna. Ezért a tervek, ha határidőre el is készültek, általában olyan adatok alapján nyertek összeállítást, amelyek nem feleltek meg minden tekintetben a tényleges helyzetnek. Ezt az állapotot még kedvezőtlenül befolyásolta az, hogy a tervek elkészítésére olyan rövid terminusokat szabtak, hogy azokon belül, az adott körülmények között a tervet reálisan elkészíteni nem lehetett. A jövőben a tervkészítés tekintetében kevésbé becsült, inkább a reális és tényleg a való életből származó adatok alapján kell a tervet elkészíteni. Ennek alapja az organizáció megfelelő kialakítása. 2. Szervezeti felépítés (Organizáció) A megfelelő szervezet felépítése nem volt helyesen megoldható a hajózásban azáltal, hogy a terv végrehajtásának felügyeletére tervmegbízottakat jelöltek ki, mert ezek a csekély létszám következtében általában korábbi munkakörüket is megtarották és így a tervmukák olyan plusz-munkát jelentettek számukra, amelyeket ellátni nem tudtak a kellő fokon. Súlyosbította helyzetet a terv időszakában az a körülmény is, hogy a hajózási vállalatoknál üzemgazdasági osztály nem lévén, a terv elkészítésével kapcsolatos munkát is a tervmeggbízottaknak kellett elvégezniök. Az üzemgazdasági osztályok felállításával azóta kétségtelenül javult a helyzet, ezen a téren, de a végleges és helyes megoldás még mindig késik. A tervelőadók és általában a tervmegbízottak még mindig nincsenek abban a helyzetben, hogy munkájukat főleg a terv végrehajtásának ellenőrzésére fordíthassák. A kérdés végleges megoldása a hajózásban oly módon kell hogy történjék, hogy az üzemgazdasági osztályok létszáma úgy mennyiség, mint minőség tekintetében a kívánt szintre emelkedjék. Tehát az üzemgazdasági osztályon ne azok nyerjenek összevonást, akik valamilyen okból másutt feleslegesek, hanem tényleg azok a szakemberek, akik a cél érdekében eme fontos és exponált szervnél az élet által megkívánt munkát a legjobb szaktudással és teljesítménnyel végzik. Az üzemgazdasági osztályok létszáma a hajózásban a következő: MESZHART-nál jelenleg 5 előadó, szükség volna 7 előadóra MFTR-nél jelenleg 1 előadó, szükség volna 7 előadóra BHRT-nél jelenleg 1 előadó, szükség volna 7 előadóra