Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

IX. A HAJÓZÁS HELYREÁLLÍTÁSA

Budapest, 1947. január 22. <. A KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTER RENDKÍVÜLI HITELT KÉR A PÉNZÜGYMINISZTERTŐL A NYUGATRÓL VISSZATÉRT MFTR ÉS DTRT HAJÓK KIJAVÍTÁSÁHOZ Mint ismeretes, az amerikai hatóságok hozzájárulásával, nyugatra hurcolt hajóparkunk egy részét már sikerült hazaszállítani. Az így hazahozott, valamint az itthon volt hajók teljes üzembeállításával mód volna a magyar Duna-szakaszon nagyobb arányú hajóforgalom kialakítására, mely nem csupán a gördüló'anyag-hiányban szenvedő Államvasutak részére jelentene számottevő tehermentesítést, hanem fejlődő gazdasági életünk számára is igen nagy jelentőségű volna. A gazdaságos üzembeállításhoz szükséges azonban, hogy a visszatért hajók megfelelően kijavíttassanak. A javítás költségeiről a költségvetés összeállítása alkalmával még gondoskodás nem történhetett, minthogy annak idején a hajók sorsa tisztázva nem volt. Erre tekintettel tisztelettel kérem Miniszter Úr szíves előzetes hozzájárulását ahhoz, hogy a csatolt részletezések szerinti hajójavítási munkálatok költségeinek fedezésére összesen 2 120 000 Ft előirányzat nélküli hitel engedélyezése érdekben a Minisztertanácshoz előterjesztést tehessek. Az igényelt összegből 800 000 Ft kiutalására azonnal, a továbbiakban pedig havi 240 000 Ft-os részletekben volna szükség. Az igényelt összegből nem csupán a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. dunai utas és állóhajóinak karba helyezését tervezem, hanem 3 db Duna-tengerjáró hajó üzemképes állapotba való hozatalát is. Gerő Ernő Fogalmazvány. - UMKL Közi. M. II. 1947-1646. Az ügy előzményeihez tartozik, hogy a Pénzügyminisztérium az 1946/1947. költségvetési évben eladdig benyújtott rendkívüli hiteligényeket, a stabilizáció biztosítására hivatkozva, mind elutasította. A közlekedésügyi miniszter ezért a hitelkérelmet megküldötte a GF-nek is, kérve annak támogatását. 1947. január 27-én a Közlekedésügyi Minisztériumban tartott megbeszélésen sikerült olyan megállapodásra jutni, hogy a PM hozzájárult 1,5 millió Ft rendkívüli hitelhez, de kikötötte, hogy a fennmaradó összeget a megtakarításból kell fedezni. (UMKL GF XII/3. 1947—701.)