Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VIII. A GÉPJÁRMŰ-KÖZLEKEDÉS FEJLŐDÉSE

Budapest, 1949. június 21. AZ ORSZÁGOS TERVHIVATAL FELJEGYZÉSE AZ ORSZÁG GÉPKOCSI-ÁLLOMÁNYÁRÓL Csatolt 10.081/Sz/19-949. számú ügyiraton foglalt széljegyzetre jelentem, hogy a gépkocsik létszámára vonatkozólag 1949. évre részletterv nem készülhetett, mert egyrészt bizonytalan volt (só't részben még ma is bizonytalan) a rendelkezésre álló ipari kapacitás. Továbbá egymás után létesültek és létesülnek még ma is a nemzeti vállalatok, valamint a régi vállalatok is csak ma szereznek tudomást gépkocsi-szükségletükről. A GF intézkedett egy gépkocsi-kataszter felállítása iránt

1 és annak megszerkesztése jelenleg a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban folyamatban van A jelenlegi autóállagra vonatkozólag az alábbi adatokat van módónban jelenteni: 1. Személygépkocsik Állami magáncélokat szolgáló 2705 db Magántulajdonban levő magáncélokat szolgáló 7366 db Közületi tulajdonban levő közhasznú 1726 db összes személygépkocsi: 12 197 db 5. Tehergépkocsik Állami tulajdonban levő magánszolgálatú 2729 db Magántulajdonban levő magán használatú 4833 db Állami tulajdonban levő közhasznú (Teherfuvar N.V.) 396 db Magántulajdonban levő közhasznú (MATEOSZ) 1488 db összes tehergépkocsi: 9466 db 3. Autóbuszok Magánhasználatú Közhasználatú 79 db 814 db Összes autóbusz: 893 db 4. Különleges gépjárművek Mentőautó Tűzoltóautó Tartály, és közbiztonsági autó Szerelő- és műhelyautó 229 db 177 db 96 db 128 db