Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
VIII. A GÉPJÁRMŰ-KÖZLEKEDÉS FEJLŐDÉSE
a bérmozgalmak éppen ezen lehetőségek következtében eredménytelenné váltak. Ez különösen érezhető volt az autófuvarozó iparban. Szakmánkban alig találkozunk olyan fuvarozási vállalatokkal, melyeket nagyüzemnek nevezhetünk. Ezek között első helyen áll az Autótaxi Rt. Felemlíthetők még az Unitas Rt. és a Mérai Rt. mint tehertaxi üzem. Ezzel be is zárul a keret, mert a hátralévő többi különböző című vállalat tisztára egyéni, vagy családi, legjobb esetben baráti körökben összehozott vállalatok voltak. Ha a különböző, látszólag fuvarozási vállalatokat nézzük, azonnal megállapíthatjuk, hogy azok csupán munkáltatói érdekképviseleti szervek, mint pl. MATEOSZ, Kéktaxi ipartársulat, KÖGE, Kéktaxi iparosok szövetkezete stb. és az ehhez hasonlókkal az autófuvarozó ipar bőségesen el van látva. Ezek a különböző szervek mind-mind arra voltak legelsősorban, hogy megvédjék az iparigazolvány, illetve fuvarozási engedélyek birtokosainak érdekeit. Nehéz volna e sorok keretében teljes egészében rávilágítani azokra az állapotokra, amelyek ebben az iparban a múltban fennállottak. Nemcsak a különböző munkáltatói érdekeltségek szolgálták az alkalmazottak hathatósabb elnyomását, hanem ott állott mögöttük az államhatalom is a maga erejével. Tudjuk, hogy az a munkásvédelem, amelyet a különböző kormányok állandóan hangoztattak, nem volt másra alkalmas, mint a hiszékenyek megtévesztésére és a munkáltatók megvédésére. Az unalomig hangoztatott munkásvédelem nem volt meg, mert ennek legfőbb feltétele a sztrájkjog el volt tiltva. Ilyen körülmények között a munkáltatói érdekeltség teljes egészében élt az adott helyzettel és így folyt a legféktelenebb kizsákmányolás az alkalmazott gépjárművezetőknek. Amikor tehát a győzelmes Vörös Hadsereg elhozta a felszabadítást a magyar munkásságnak, hitünk és meggyőződésünk szerint egy új világnak kell kialakulni és el kell tűnni a múlt minden gonoszságának, minden igazságtalanságának. Meg kell szűnni azoknak a lehetőségeknek, melyek módot adtak egyeseknek a féktelen kizsákmányolásra és arra, hogy mások verejtékes munkája után henyélve keressenek olyan összegeket, amely nemcsak fényes megélhetést, hanem hatalmas vagyon megszerzését is lehetővé tette. Erre legjobb példa az Autótaxi Rt. mely egészen kis tőkével, illetve 25 kocsival kezdte meg működését és az idők folyamán olyan hatalmas vállalattá nőtte ki magát, amit számokban kifejezni nehéz volna. Ezt az óriási vagyongyarapodást természetesen csak úgy tudta elérni, hogy egyrészt teljesen kihasználta az alkalmazottakat, másrészt a korrupció teljes bevetését vette a tőke természetének megfelelően igényben. Nem titok az sem, hogy ez a nagyvállalat a szállodai portásoktól kezdve a városháza, a rendőrség, sot egészen a miniszteriális tisztviselők korrumpálható egyéneit igénybvéve jutott olyan előnyös helyzetbe, mellyel lehetővé vált számára a vállalati haszon minél nagyobb méretű fokozása. Űj engedélyek kiadásával mindig résen állott a nagytőke apparátusa és igyekezett néha nyíltan, néha burkoltan, de minden körülmények között célját elérni. Hiszen az új rendszámok kiadásánál nem az arra legelsősorban illetékes gépjárművezetők jöttek tekintetbe, hanem rendszámot kaphatott bármelyik olyan indiferens személy, akinek megvoltak a megfelelő összeköttetései.
