Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VI. A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

zavarokat okozhatnak a vasanyag előállításában, s így annak a vasszén, illetve szilícium tartalma esetleg nem lesz biztosítható, másrészt pedig azt, hogy a hegesztés végrehajtásában is fordulhatnak elő kisebb-nagyobb nehézségek, a meghívott szakértőbizottság — bár a hegesztés alkalmazását műszakilag kivihetőnek, célszerűnek tartja, és az kétségtelen technikai fejlődést is jelentene, — a kiviteli és anyagelőállítási nehézségek miatt a jelen körülmények mellett nem ajánlja. Gerő: A hegesztést végső fokon a következő indokok alapján vetettük el: 1. Költségmegtakarítást lényegesen nem ad. Az egész megtakarítás mintegy 1,0 millió forint körül mozog. 2. Ez a költségmegtakarítás nem teljes érték, mert a jó minőségű hegesztés végrehajtásához szükséges hegesztőpálcákért külföldi devizákat kellett volna igénybevennünk. Bár a kísérletek kitűnően sikerültek, bizonyos kockázat mégis van. Ezért jutott az albizottság arra az álláspontra, hogy a hegesztésről mondjunk le. Miután a műszaki leírás „A híd pályaszerkezete és pályaburkolata" c. 5. pontját az értekezlet változatlanul elfogadta, a műszaki leírás 6. pontjával, a „Híd szélessége, pályabeosztása, víztelenítése. Mederpillérek ezzel kapcsolatos átalakítás" című kérdéseket vette részletesebb tárgyalás alá. A probléma az volt, hogy milyen formában történjék a közlekedési szempontok által megkívánt kapuzatkiszélesítés megoldása. Különböző tervek voltak. Hogy ezeket a terveket jobban lehessen megítélni, modellekben is elkészítettük. Egy előzetes szakértői megbeszélésen alakult ki a műszaki leírásban lefektetett álláspont, a kapuzat legcélszerűbb és legmegfelelőbb átalakítására. Széchy: Javasolja, hogy az értekezletnek a szakosztály által kidolgozott és az esztétikai albizottságnak már bemutatott modelleket mutassuk be az elkészítés sorrendjében. Mindenekelőtt bemutatjuk az eredeti kapuzatot, azután a kidolgozott alternatívákat a fejlődés sorrendjében. Az 1. alternatíva abból indul ki, hogy a kapuzatnak a párkány feletti része változatlanul megmarad és az alatt függőleges síkkal faragtassék le a kapuzat mindkét oldala 75—75 cm szélességben. Ez járna a legkisebb átalakítási költséggel. A 2. megoldás abból indul ki, hogy a kocsipálya szükséges 7,25 m szélességét a párkány felett is kiképezi s így a boltozat köríve is megváltozik. Ez a legerőteljesebb és legköltségesebb változat. A 3. megoldás az előző kettő kombinációja oly értelemben, hogy alul megvan a 7.25-ös kiszélesítés, de a párkány felett a kiszélesítés mértéke kissebb és így a változás felülnem olyan nagy mértékű. A 4. és egyben az utolsó megoldás abból az elképzelésből indul ki, hogy, miután a Lánchíd mederpillérjeinek külső kontúrja enyhe íves ferdeséget mutat, ez a ferdeség a kapuzat kibővítésénél is előnyösen felhasználható. Ez a megoldás mintegy a támaszkodás jellegét érzékelteti: meghagyja a régi ívet, abból érintőleg kiindulva enyhén ferde irányban halad tovább a párkányokig. A párkány alatt egy kisé kiugrik, s