Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VI. A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

alá nem került roncsok is —, hogy árvíz vagy jéglevonulással szemben akadályt nem képeznek. Általában a roncskiemelések az egész országban az 1947. évben folyamatban voltak és vannak. Ott ahol a roncskiemelések még nem fejeződtek be, hajózás és árvíz vagy jéglevonulás szempontjából zavart nem okoznak. A roncsok általában az alacsony vízállás szintje alatt vannak úgy, hogy azok kiemelése szempontjából a vízszint állása másodrendű dolog. A hidak roncsainak kiemelése, különösen a nagyobb hidaké nem olyan egyszerű mint pl. egy autóroncs vagy házrom eltávolítása. Az ilyen munka különleges felszereléseket kíván, mint pl. hydraulikus emelőket, különleges darukat, megfelelő számú és berendezésű hajókat, rengeteg vastartót és egyéb különleges szerszámokat, amelyeket az országból annak idején kihurcoltak és amelyeket nem kaptunk vissza. Magának a MÁV Hídosztálynak négy teljes vonatrakomány ilyen felszerelést hurcoltak el, amelyből semmit vissza nem kaptunk. Tehát már az első lépésnél a felszerelés hiánya akadályt okoz és a jelenlegi helyzet olyan, hogy a piacokon sem lehet kellő mennyiségben ilyeneket beszerezni és ezek igen drágák. Ennélfogva a roncskiemelések nemcsak a különleges munka miatt költségesek, hanem amiatt is, hogy a hozzávaló felszerelést is be kell szerezni. Ebből magyarázható a roncskiemeléseknél fellépő költségek nagysága, amelyre a folyó évben kimutathatóan csak a vasúti hidakat véve számításba kereken 10 millió forintot használtunk fel. Angyal Kováts Tisztázat. - UMKL Közi. M. 1/2. 1947-63125.