Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

az összes tervrovat közül a legtöbb hitelt és munkaerőt hídjainak és egyéb műtárgyainak a helyreállítására fordította. A hároméves terv során megfeszített ütemben folyt a hídroncsok kiemelése is a folyók medréből. A munkákat egyaránt szorgalmazta a Közlekedésügyi Minisztérium Hídosztálya és a MÁV Igazgatóság (ld. a 106. sz. dok.), mivel a hajózás, az árvíz- és jégveszély elhárítása parancsolóan előírta, 1949ben négy budapesti híd (Erzsébet-, Szabadság-, Boráros-téri, Margit-híd) 4600 tonnányi roncsát tervezte kiemelni a minisztérium, az augusztusi árvíz miatt azonban a már kiemelt 1600 t roncsot is elsodorta. így csupán 1780 t roncs eltávolítása sikerült. A vidéki hidak roncskiemelése is lemaradt (Esztergom, Dunaföldvár, Baja Balsa) és 4000 t helyett csak 2855 tonna lett a teljesítmény.

88 A híd- és hajó-roncskiemelések az I. ötéves tervben is folytatódtak, a tervek szerint még 8300 tonna eltávolítására volt szükség.

88 A közúti hidak helyreállítása A kiépítettség, sűrűség és korszerűség terén sok kívánnivalót hátra hagyó magyarországi közúti hálózatot a háború éveiben a fenntartási munkák elhanyagolása, a csapatmozdulatok által előidézett fokozott igénybevétel, a bombázások és a harcok jelentősen megkárosították. A németek robbantásokkal, aláaknázásokkal, átvágásokkal módszeresen is pusztították a műutakat visszavonulás közben, emellett elhurcolták az útépítő és karbantartó gépeket is. A magyar közutakat — a burkolatot a tartozékokkal, útigépekkel és útőrházakkal együtt — 49 629 641 (1938-as értékű) P kár érte (amellett a közúti hidakat 174 280 000 P).

90 A súlyos harcok által rongált Somogy megyei utak állapotát és a helyreállítás első ténykedéseit a 110. sz. dok. szemlélteti. Az utak újjáépítését 1945-ben szinte lehetetlenné tette az, hogy bár a kőbányák üzemképesek maradtak, a közúti fedanyag szállításához nem álltak rendelkezésre vasúti kocsik (ld. a 110. és 114. sz. dok.), így a kőbányák nem termeltek. Az útállomány 1945 végén az alábbi megoszlást mutatta: a 30 386 km közútból 4768 km volt állami, 25 618 km pedig törvényhatósági kezelésben. Pormentesített burkolata csak 3039 km közútnak volt vagyis éppen 10%-nak — a többi makadámút volt (még az állami utak 54%-a is). A legsürgősebb teendő az utak jókarba helyezése volt. 1945—46 telén a leromlott utak forgalomképes állapotban tartása nem kis erőfeszítést igényelt az államépítészeti hivataloktól (ld. a 111. sz. dok.). A bányák és a vasút helyreállítása 1946-tól tette lehetővé az utak fokozottabb mértékű javítását. Az állami utak fenntartásához a MT 5 milliárd P ellátmányt biztosított 1946 január hónapra.

91 A Közlekedésügyi Minisztérium az útépítési terveket elvi szempontok alapján, egységesen kívánta irányítani, ezért megyei és városi törvényhatóságok vezetőit az 1890. évi I.t.c. (közúti törvény) alapján felhívták — egy somogyi eset kapcsán —, hogy a munkanélküliség levezetése érdekében közmunkákat ne szervezzenek bekötőutak építésére.

92