Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VI. A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

útján. 4. A Honvédelmi Minisztériumot kaszárnyák, még be nem fejezett katonai épületek rendelkezésünkre bocsájtására, szakmunkaerő átengedésére kéri fel. Bár a Szövetséges fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság által engedélyezett 3000 főnyi katonai munkaerő beszervezése folyamatban van, de ennek kiépítése lassan halad előre, úgyhogy ezzel nem tudnánk a szükségletet idejében fedezni. A MÉMOSZ kiküldöttje a fentiekre vonatkozólag kijelentette, hogy a kívánt 3000 főt vidékről biztosítani tudja, ha a munkások részére 1. rendszeres, 2—4 hetenkénti hazautazáshoz külön vagonokat 2. Budapesten laktanyaszerű elszállásolást 3. megfelelő élelmezést biztosít az építtető. A MÁV kiküldöttje kérte azoknak a vasúti vonalaknak a megjelölését, amelyek mentén a munkások hazautazására a waggonokat rendszeresen járatni kellene, valamint a szombatonként (visszautazásra hétfőnként) kiállítandó waggonok számát. A lehetőségeket néhány napon belül meg fogja adni. A honvédelmi miniszter kiküldöttje előadta, hogy a kaszárnyákat (a félig befejezett katonai épületeket is) legnagyobbrészt az átvonuló csapatok rendelkezésére bocsájtották és jelenleg csak két kaszárnya áll a honvédség rendelkezésére. Épületberendezés (ágy, szalmazsák stb.) is csak kis számban van és az is vidéken. A lehetőségeket fel fogja deríteni és néhány napon belül választ ad ez ügyben. Budapest Székesfőváros és az élelmezési kormánybiztosság kiküldöttje az elszállásolást illetőleg bejelentette, hogy történtek már kezdeményező lépések és ilyen laktanyák szervezés alatt állanak 3000 fő elhelyezésére Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság útján lehetne kérni az építések szempontjából megfelelő helyen levő laktanyák átengedését (Radetzky, Pálffy laktanyák stb.). A kelenföldi Károly laktanyában tudomásuk szerint 1000 internáltat elbocsájtottak itt is lehetne helyet találni. Ágyak stb. beszerzését a Fővárossal együttesen kellene megszervezni a hídépítések terhére (50—50%-os szokásos alapon). Az élelmezés könnyebben megoldható. A nehéz testi munkásoknak megfelelő fejadagok biztosíthatók lennének az állandóan Budapesten tartózkodó, sőt a Budapest környékéről naponként bejáró munkások részére is, bár a zsiradék és zöldségfélék tekintetében ez nem elégséges és még utánpótlásra szorulna, amit vidékről való szállítással kellene megoldani. Magát az élelmezést úgy lenne célszerű gyakorlatilag lebonyolítani, hogy a munkások munkahelyükön egy tál ételes ebédet kapnának, lakásukon pedig megfelelő vacsorát. II. Eljárás vezetője kérdést intézett ezúton az Iparügyi Minisztérium, szakszervezetek, továbbá a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű, a Salgótarjáni Kőszénbánya kiküldöttjeihez, hogy van-e tudomásuk olyan helyekről a vidéken, ahol munkásfelesleg van. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. kiküldöttje előadta, hogy az ózdi acélgyárban és Salgótarjánban mutatkozik ugyan jelenleg 30—50 főnyi munkásfelesleg, néhány hét múlva azonban, amint a nyersvas ellátás megfelelő lesz, az megszűnik, sőt már munkáshiány fog mutatkozni.