Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

irányításával és segítségével, a magyar ipar közreműködésével kezdődött meg a Magyarországot Csehszlovákiával összekötő medvéi közúti Duna-híd újjáépítése. Rendkívül gyorsan, már 1946. március 10-én átadták a forgalomnak.

83 1945. májusától az év végéig a 27 504 fm elpusztított közúti hídból 9900 fm helyére épült hadi provizórium (36%) és további 5352 fm-t (19,5%) a Közlekedésügyi Minisztérium állított helyre.

84 Az 1946. évre a minisztérium költségvetést dolgozott ki a közúti hidakra. A legsürgősebb természetesen az 1945-ben megkezdett roncskiemelések folytatása volt, a Duna és a Tisza mellett a Rába, Körös, Sajó medréből is. Az újjáépítési munkák közül Budapesten a Kossuth és Szabadság-hidak befejezése és a Margithíd újjáépítésének megkezdése emelkedett ki. Vidéken 3500 fm közúti híd építését tervezték, így a medvéi Duna-hídon kívül a tokaji és a szolnoki Tisza-hidak állandó jellegű helyreállítását, közúti pontonhíd létesítését Dunaföldváron és Szegeden, eznkívül az 1. sz. főút hídjainak helyreállítását és számos kisebb építkezést (ld. a 100. sz. dok.). E nagyszabású tervek megvalósítása érdekében végzett, nem ritkán hősies újjáépítő munkák mérlegét Gerő miniszter decemberben vonta meg.

85 Az 1946. esztendőt a „hat híd programja" jegyében küzdöttek végig a hídépítők — és hét nagy hidat avattak a Kossuth-hídon kívül. Elkészült a Szabadság-híd, a déli összekötő vasúti híd, a Tiszán az algyői, csongrádi, szolnoki, a teljesen új tokaji és terven kívül a tiszafüredi közös vasúti és közúti híd. A Budapest—Bécs közötti főútvonal műtárgyainak helyreállítása is befejeződött. A roncskiemelések terén döntő év volt 1946. A minisztérium irányításával kiemeltek a Margit-híd hat nyílása közül négyet, a Boráros-téri híd roncsainak több mint a felét, a déli összekötő vasúti híd vízben robbantott szerkezetének legnagyobb részét és eltávolították a szolnoki Tisza- és Zagyva-híd roncsait is. 1946 végéig — tehát mindössze 20 hónap alatt a felrobbantott 7700 fm hosszú, 28 dunai és tiszai közúti híd 45,5%-át állították helyre. Az ország 24—25 ezer fm-t kitevő, 1400 db elpusztult közúti hídjából 920 helyreállítása fejeződött be végleges, félállandó vagy ideiglenes jelleggel. A forint bevezetése után már csak végleges jellegű újjáépítési munkákat végeztek (ld. a 103. sz. dok.). Az Államvasutak 1946. december l-ig a 13 Dunát vagy Tiszát áthidaló, de a németek által elpusztított rácsos vashídjából hetet ideiglenesen helyreállított. A 114 db megsemmisült, 15 m-nél nagyobb egyéb MÁV-hidak közül 90 lett provizóriummal, 7 pedig véglegesen helyreállítva. Ilyen eredmények után került a sor a közúti és vasúti hidak hároméves tervjavaslatainak kidolgozására. A közúti hidak újjáépítésének középtávú célját a 103. sz. dok. úgy határozta meg, hogy 1950-ig el kell érni az 1938-as év állapotát, ideiglenes jelleggel 20%-ot, véglegesen 80%-ot állítva helyre. A legkiemelkedőbb munkálatok közé tartozott Budapesten a nagyforgalmú Margit-híd, továbbá a Lánchíd újjáépítése. A Lánchíd helyreállításának tervbevételekor nem forgalmi okok voltak az elsődlegesek. Magyarország első állandó Duna-hídja Széchenyi István egyik főműve a társadalmi egyenlőség és a haladás jelképe, ezért újjáépítésének inkább politikai