Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
V. A GAZDASÁGI VASUTAK HELYREÁLLÍTÁSA
IL A felszabadulás után megvalósított földbirtokreform során a nagybirtokokhoz tartozó gazdasági vasutak is kikerültek a régi tulajdonosok birtokából. A kormányzat akkori elgondolása az volt, hogy ezeket a vasutakat a földmíves szövetkezetek tulajdonába adva, a szövetkezetek fognak azok üzembentartsáról gondoskodni. A vasutak nagy része azonban a háborús események következtében megrongálódott és a szövetkezetek csak igen csekély mértékben voltak képesek azokat üzembehelyezni. A gazdasági vasutak kallódó anyagának felkutatását és számbavételét a földmívelésügyi miniszter úr és tárcám szorgalmazta, és ezen a téren sikerült is eredményeket elérni, só't egyes gazdasági vasutak helyre állítása és üzembehelyezése ilyen módon meg is történt. A gazdasági vasutaknak a földmíves szövetkezetek által történő' üzembentartása azonban nem látszott olyan megoldásnak, amely alkalmas azokat a közgazdasági szempontból fontos érdekeket biztosítani, amelyek ezeknek a vasutaknak a működéséhez fűződnek. Előadott indokok alapján előterjesztésemre a Minisztertanács 1948. évi december hó 10-én tartott ülésében a közforgalmú és korlátolt közforgalmú vasutak állami tulajdonba, illetve üzemkezelésbe vételét elfogadta. (:13 390/1948. Korm. rendelet:) 1 A sajáthasználatú vasutak állami tulajdonba, illetőleg üzemkezelésbe vételét pedig a földmívelésügyi miniszter úr előterjesztésére a Minisztertanács 1949. évi január hó 14-én tartott ülésén fogadta el. 2 Ez utóbbi vasutaknak üzembentartására legcélszerűbb megoldásnak az mutatkozik, ha az ország területén elszórtan fekvő gazdasági vasutak körzetenként oly módon foglaltatnak egységbe, hogy a kisebb jelentőségű vasutak egy nemzeti vállalatba tömörülnek a körzetben lévő nagyobb, lehetőleg közforgalmú, vagy korlátolt közforgalmú keskeny nyomközű vasúttal. így látszik ugyanis leginkább biztosíthatónak az, hogy ezek a vasutak az ország gazdasági vérkeringésébe hasznosan legyenek bekapcsolhatók és eredményesen szolgálhassák azt a célt, hogy a mezőgazdasági termékek minél olcsóbban és gyorsabban jussanak a termelőtől a fogyasztóhoz és emellett a mezőgazdasági termelés eredményességét is kedvezően előmozdítsák. Ezen indokok alapján, előterjesztésemre a Gazdasági Főtanács 1949. évi január hó 13-án tartott ülésén határozatilag kimondta a felsorolt hét gazdasági vasúti nemzeti vállalat létesítésének szükségességét 3 . Az igazgatók kinevezéséhez a KAB 4 hozzájárulását egyidejűleg kikértem. Sokszorosított. - UMKL Közi. M. Ein. 1954-12/19. Az előterjesztést a kormány 1949, január 21-én hozott 9/1949. MT. sz. határozatával elfogadta. A hét nemzeti vállalat kezelésébe került összesen 34 már helyreállított vonal (557,2 km hosszúságban), 371,1 km a jövőben helyreállítandó vonal, melyre a hitelfedezet már biztosítva volt; 408,5 km helyreállítandó, de hitelfedezettel nem rendelkező, 403,4 km hosszú elbontásra ítélt, valamint 561,8 km cukorgyári és egyéb vonal. Vonalhosszúságuk 2302,0 km-t tett ki. (GF HT 1949/2. — a 64/2/1949 GF. sz. határozat gazdasági vasúti NV.-ok alapításáról. Az összesítés tőlem. P.B.). Átszervezésükre ld. a 92. sz. dok.
