Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

szág mindenfajta közlekedési berendezése által elszenvedett 3 693 346 7000 (1938-as) P pusztulásnak 10%-át tette ki.

73 A hidak barbár elpusztítását a németek hadászati indokokkal próbálták magyarázni. A szovjet műszaki alakulatok azonban a vidék lakosságának a munkába való bevonásával napok alatt ideiglenes hidakat ácsoltak és a csapatok előnyomulása elől elhárították az akadályt.

74 A KKM debreceni működésének hónapjaiban a hídroncsok eltávolítására hívta fel a vármegyéket és a MÁV üzletvezetőségeit (ld. a 93. sz. dok.). A minisztérium Budapestre költözése után vehette igazán kezébe a hidak helyreállítását. Nyilvánvaló, hogy a normális közúti, illetve vasúti forgalom felvételének előfeltétele volt az elpusztult műtárgyak minél gyorsabb pótlása. Az építéshez azonban jóformán semmi anyaggal, szerszámmal nem rendelkeztek. A MÁV és az ÁÉH-k hídépítési felszerelését és anyagkészletét nyugatra hurcolták. De az egész országban hiányoztak a fa- és vasanyagok, a hozzáértő munkáskezek és az akkori helyzetben szinte elképzelhetetlenül nehéznek tűnt, miként lehet ezeket előteremteni. A közúti és vasúti hidak helyreállítása a magyar kormány által fegyverszüneti szerződésben a közlekedési utak biztosítására vállalt kötelezettség miatt is halaszthatatlan volt. A budapesti Duna-hidak roncsainak kiemeléséhez, amely a legsürgősebb volt a hajózás akadályozása és az árvízveszély miatt is, a KKM-nek a MT által 1945. április 19-től biztosított hitelek papírpénzén kívül más nem állt a rendelkezésére (ld. a 94 és 97. sz. dok.). A KKM első intézkedésével újsághirdetések útján hívta fel a hídépítő vállalkozókat megmaradt felszerelésük, anyagkészleteik és szakembereik bejelentésére, majd a 94. sz. dok.-ban is tárgyalt módon osztotta ki a munkákat a jelentkezők között. A közlekedésügy minisztériumai 1945 májusától 1949 végéig közvetlenül és központosítottan irányították vezették, az egész országra kiterjedő, példátlan méretű munkálatok minden mozzanatát, a vállalatba adástól a kisebb-nagyobb szervezési feladatokon át a pénzügyi végelszámolásokig. Csak 1950. január 1-től alakult meg a Közútihíd Beruházási NV és vette át e fontos teendőket a KPM Hídosztályától (ld. a 109. sz. dok.). A minisztériumi Hídosztály 1945-ben vízbe hullott roncsok kiemeléséhez különleges szerzsámokat, pl. öt automatikus cölöpverőt, száz 50—300 tonnás hidraulikus sajtót, négy 10 tonnás úszódarut és a fővárossal közösen három 100 tonnás nagy úszódarut készíttetett a SZEB segítségével. Hasonlóképpen Vorosilov tábornok személyes támogatásával sikerült a budapesti Szabadság (akkor Ferenc József) híd és a déli összekötő vasúti híd vasanyagát biztosítani, (ld. a 99. sz. dok.). Az ország adott helyzetében a legnehezebb feladat a fa- és vasanyagok előteremtése volt. A minisztériumi hídosztály munkatársai felkutatták, lefoglalták és kellő helyre szállították a szükséges anyagokat. Az építőmunkások biztosítása az ország újjáépítésének a legfontosabb munkáihoz a MÉMOSZ támogatása nélkül aligha sikerült volna. A MÉMOSZ 1945. május 27-én Budapesten tartott nagygyűlése kimondta, hogy a rendelkezésre álló anyagokat és munkaerőt a sorrendben első munkálatokhoz kell irányítani. Az Építőmunkás Szövetség segítségével biztosították a munkásokat