Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

1939-től 1944. években épült és a bővítés céljait szolgáló újabb szárnyában, amely a hadiesemények következtében majdnem teljesen tönkrement, az újjáépítés állandóan folyik, és ennek befejezése az 1947. év egyik programpontja. A szociális szellem térhódításának eredménye, hogy az intézet önkormányzata a felszabadulás után a biztosítottak körét tágította. Önkéntes biztosítás révén a betegségi ellátást lehetővé tette egy igen elesett és támogatásra szorult réteg, a MÁV különsegélyalapból ellátást élvezők részére, akik a felszabadulás előtt biztosítva sehol sem voltak. Az alap ellátottjai leginkább munkaképtelen öregek, akiknek az orvosi ellátása és a BBI támogatás valósággal létkérdés. Az államvasutak üzemvitelének gazdaságossá tétele a személyzet minden tagjától a legnagyobb teljesítményt követeli meg. E követelmény előfeltétele a személyzet testi erőbírásának állandó jókarban tartása, ami a személyzetre való legteljesebb gondoskodásban juthat kifejezésre. A MÁV gazdaságos üzemvitelének a személyzet munkateljesítményétől való függősége rávilágít arra, hogy a személyzet szociális ügyeinek intézése éppen annyira fontos része a vasútigazgatásnak, mint akár a forgalmi, vagy bármely más szolgálati ág. Szociális vonatkozásban ezt a legfontosabb tevékenységet a Betegségi Biztosító Intézet fejti ki. Feladatkörébe tartozik, hogy a szolgálatképtelenné vált vasutas teljes gyógyulása révén szolgálatképességét mielőbb visszanyerje, és így újra a termelőmunka tevékeny tényezőjévé legyen. A Betegségi Biztosító Intézetre a múltban igen helytelenül csak a gyógyítás terén teljesített feladatkörén kívül a jövőben még újabb és nem kevésbé fontos feladatok is várnak. E feladatok közül egyik legfontosabb feladat a prevenció, azaz a betegségek megelőzésének intézményes megszervezése, amit a múltban a betegségi biztosítás feladatkörén kívülállónak tartottak. Bebizonyított tény, hogy a fennálló betegség gyógyítása az intézettől gyakran nagyobb áldozatot követel, mint amilyen áldozatba került volna a betegség megelőzése. A betegségi biztosító intézet egyedüli és kizárólagos hivatása a biztosítottak minél tökéletesebb ellátása. Feladata nem lehet a tőke-, és vagyongyűjtés és gazdálkodásában az ésszerű takarékosság elvének annyiban kell érvényesülni, hogy az okszerű gazdálkodás mellett elért megtakarítások ismét csak újabb intézmények létesítését és így közvetve a biztosítottak jobb ellátását tegyék lehetővé. Ezekből az elgondolásokból kiindulva, az intézet az 1947—49. évre egy 3 éves munkatervet dolgozott ki, amelynek keretében szándékozik megvalósítani a budapesti MÁV kórház teljes újjáépítését, a harkányfürdői és balatonfüredi vasutasház rendbehozatalát. A budapesti kórház és rendelőintézet mentesítése céljából az üzletvezetőségi székhelyeken a rendelőintézetek felállítását tervezi, miáltal a szakorvosi ellátás fejlődését kívánja szolgálni. Nagyobb forgalmi gócpontok állomásán rendelő felállítása és ott legalább a bel- és sebészeti rendelők megszervezése a régi hiányokat lesz hivatva pótolni. A Dunántúl és Tiszántúl egy-egy 50—100 ágyas kórház létesítése, tüdőszanatórium építése, a Balaton mellett egy nagyobb befogadóképességű üdülőtelep létesítése, az elaggott, egyedülálló vasutasok gondozására hívatott vasutas otthon felépítése, az ifjú munkások és fiatalkorúak üdültetésének megszervezése, és egy alkoholelvonó intézet létesítése, mind a 3 éves munkaterv programja közé tartoznak.