Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
szinte minden országába szétszóródott, zömmel nyugatra került gördülőanyagok hazahozatalára. A béketárgyalások során a magyar küldöttség is felvetette a súlyos kérdést — a rendezés azonban Európa szinte minden országára kiterjedő intézkedéseket igényelt volna és erre nem került sor. Az egyes országok kétoldalú megállapodásokat köthettek és kötöttek egymással a kocsit kocsiért, mozdonyt mozdonyért elv szerint, vagyis cserealapon. Magyarországnak azonban nem maradt elég gördülőanyaga, így a visszaszerzési kísérletek részleges eredménnyel jártak, (ld. a 63/A—B. sz. dok.). A restitúció mellett más megoldásokat kellett keresni a kínzó mozdony- és kocsihiány leküzdésére. A fő nehézségekkel az őszi csúcsforgalom lebonyolítása során kellett szembenézni. A földek termése és a gyárak termelése sokkal jobb volt, mint 1945-ben, így augusztusban napi 2100, szeptemberben 2800, októberben pedig 3400 teherkocsira volt szükség. A 15 napos átlagos kocsifordulóidő miatt azonban naponként csak 1800 kocsi állt rendelkezésre. Kézenfekvő volt, hogy a kocsifordulót 7—8 napra kell csökkenteni és akkor elég a meglevő kocsiállag is. 1946 augusztusában az Országos Vasúti Üzemi Kongresszus versenyt hirdetetett az őszi csúcsforgalom idején a teljesítmények fokozására és a vasúti üzem gazdaságosságának növelésére. A versenyben nem csupán a vontatási és kereskedelmi szolgálat, hanem a pályafenntartás, a szertárak, a műhelyek is részt vettek. A kocsifordulóidő csökkentése érdekében a ki- és berakást minden eszközzel siettették, hatékonyabbá tették a mozdonyok karbantartását, növelni igyekeztek a vonatok átlagos sebességét stb. stb. (ld. az 57. sz. dok.). Az 1946-os őszi vasutasverseny a fő célkitűzést, a 7,5 napos kocsifordulóidőt már szeptemberben megközelítette — ami elsősorban a fűtőházak, a műhelyek eredményes munkájának volt köszönhető, de az állomások, szertárak és a hídépítők is összehangoltan dolgoztak a forgalom gyorsítása érdekében, Csökkent a fajlagos szénfogyasztás is (ld. a 67/A—B. sz. dok. ill. 60. sz. dok.). A súlyos mozdonyhiány pótlása érdekében nagy jelentőségű esemény volt, amikor az Államvasutak a kormány hozzájárulásával mintegy 5,1 millió dollárért megvásárolt 510 db amerikai mozdonyt, köztük 85 db olajtüzelésűt. A MÁV-nál 41 l-es sorozatszámot kapott mozdonyokat az amerikai hadsereg 1944-es normandiai partraszállása után hozták Európába és a háború befejezéséig hadiszállításokat végeztek. A béke beköszöntével e mozdonyok — továbbá teherautók és más szállítójárművek — „hadi fölösleggé" váltak és értékesítésre kerültek. így vette meg egy magyar kormánybizottság a 15 millió dolláros amerikai árukölcsönből 1947 első felében e mozdonyokat (ld. a 65. sz. dok.). Beszereztünk ezen kívül több száz GMC típusú tehergépkocsit, amelyből 200 db-ot a MÁVAUT kapott meg 53 . Az amerikai hadianyag feleslegből 10 db 260 LE-s motoros vontatóhajót is vásárolt a bizottság, amelyet „sea-mule"-nak — azaz tengeri öszvérnek — hívtak és szállításra, hídpótlásra egyaránt alkalmas volt. 64 A vasutasok szociális helyzete, életszínvonala érdekében több intézkedés született az 1945—1946-os években. Elsősorban is eltörölték a kinevezett és rendszeresített alkalmazottak, illetve az órabéres munkások között a felszabadulás előtt fennállt
