Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
anyag- és termékkészleteket, állatállományt is el akarták hurcolni. Ez azonban szerencsére csak részben sikerült, mert egyrészt az emberek nem akarták önszántukból elhagyni otthonaikat, másrészt a csapat- és utánpótlás szállítások által túlterhelt közlekedési berendezések elégtelenek voltak a „polgári" kitelepítés végrehajtására. 28 A Szálasi-kormány a MÁV-ot 1944. október 25-vel katonai vezetés alá helyezte, egyúttal a teljes személyzetet honvédelmi munkára igénybe vette és a honvéd büntetőbíráskodás alá helyezte. Az országos közlekedésügyi kormánybiztos, aki a nyilas honvédelmi miniszter felügyelete alatt működött, közvetlenül rendelkezhetett az ország területén levő minden szárazföldi és vízi közlekedési eszköz, azok intéző szervei, alkalmazottai, felszerelései felett. 29 A nyilasok azt követelték a MÁV-tól, hogy „mint az ország második hadserege a front mögött" teljesítse parancsaikat. A vasutasok azonban minden módon igyekeztek kibújni a szolgálat alól, elbújtak, megszöktek, elszabotálták a javak elhurcolására, kiürítésére vonatkozó utasításokat. 30 így is óriási veszteségek érték a vasutakat. A németek részben zsákmányként elhurcolt értékekkel megrakva igen sok kocsit és mozdonyt nyugatra vittek. A Németországba, Ausztriába, Csehszlovákiába és más országokba elhurcolt MÁV gördülőanyag számáról pontos nyilvántartás nem készült, (vö. 63 dok.) A Közlekedésügyi Minisztérium tudomása szerint 190 mozdony, illetve kb. 25 000—30 000 MÁV-kocsi volt Ausztria és Németország területén. Az Államvasutak elhurcolásból eredő veszteségeit egyéb adatok hiányában úgy állapította meg, hogy az 1938. évi állagból — a beszerzések, illetve selejtezések le- és beszámításával — kivonták az 1945. december 28-i rovancsolás alkalmával nyert számokat. Eszerint külföldre került 793 mozdony, 20 motorkocsi, 2058 személykocsi, 617 kalauzkocsi és 33 481 teherkocsi. 31 A németek, amit nem tudtak elhurcolni, azt kíméletlenül elpusztították. A mozdonyok, vagonok ezreit robbantották fel. Külön erre a célra kiképzett alakulatok, ahol idejük volt rá, speciális romboló szerkezetekkel felszántották a vágányokat. Az 1030 km hosszú kétvágányú pályából mindkét vágány 41%-ban (424 km), legalább az egyik 59%-ban (606 km) vált használhatatlanná. Az egyvágányú fővonali pályák 26%-a (684 km), a mellékvonalak 23%-a (918 km), az állomási vágányok 47%-a (1390 km) pusztult el. A rongálttá vált 3630 csoport kitérő az állag 26%-át tette ki. A magasépítmények (felvételi-, lakó-, raktár, műhely-, vízház-épületek stb.) légköbméterben mért állagának 28%-a súlyosan megrongálódott vagy elpusztult. A műtárgyak közül a rácsos vashidak 85%-a, köztük az összes Duna- és Tisza-híd elpusztult (Id. 50. sz. dok.). A 14 alagútból öt vált járhatatlanná, a rendezőpályaudvarok teljes romhalmazzá váltak, a víztornyok felét felrobbantották. A gördülőanyagpark hatalmas mértékű pusztulását jelzi, hogy a MÁV a felszabadult területeken — az 50. sz. dok. szerint — 1945 februárjában csak 213 felett üzemképes és 547 üzemképtelen, áprilisban 434 működő és 843 megrongált mozdony rendelkezett. A kocsiállag az 1945. május 12-én tartott rovancsolás szerint 722 üzemképes és 1745 roncs személykocsiból, illetve 5694 üzemképes és 7716 javításra szoruló tehervagonból állott. (90. dok.).
