Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

I. A belkereskedelem helyzete a felszabadulástól a stabilizáció létrehozásáig

A szabad érdekképviseletek vonalán újabb szervezetek kialakulása várható, mint minden mozgalmas idó'ben. Úgy véljük, hogy amennyiben ezeket a mozgalmakat politikailag kifogás alá nem eső egyének vezetik, azokat kormányzati intézkedésekkel nem volna célszerű korlátozni. Az élet úgyis elvégzi a szelektálás munkáját, mert azok az érdekképviseletek, amelyek eredményes tevékenységet nem fejtenek ki, amúgy is elpusztulnak. Szükséges volna azonban, hogy a múlt rezsim idején magukat súlyosan kompromittált kereskedelmi egyesülések feloszlattassanak, amelyek között elsősorban a Baross Szövetségre gondolunk, és kívánatos, hogy ezeknek a vagyona a kereskedelem általános céljaira fordíttassák. ad ej Kereskedelmi és iparkamarák Bár a kamara munkáját ideiglenesen vezető úgy érzi, hogy nem volna ildomos, ha ebben a kérdésben megelőzné a kamara majd kialakuló illetékes szervének álláspontját, mégis indokoltnak véli néhány szempontnak a leszögezését. Mindenekelőtt annak a reményünknek kívánunk ezen a helyen kifejezést adni, hogy a kamarák a jövőben még fokozottabb és hatásosabb tevékenységet fejthessenek ki, mint az elmúlt időkben, amikor is az ún. tekintélyi elvet képviselő kormányzati szervek egyrészt a kamara szabad véleményének kialakulását igyekeztek megakadályozni, másrészt a mégis elhangzott véleményeket autoriter

3 módon negligálták és ilyen módon dilettáns intézkedéseikkel fokozták annak a világgazdasági válságnak a hatását, amely abban az esetben is súlyos lett volna Magyarországra nézve, ha ezt avatatlan közfunkcionáriusok hibás elgondolásainak végrehajtása nem fokozta volna. Meg vagyunk róla győződve, hogy a kamarák szerepét a demokratikus szellemű kormányzat méltányolni fogja és fokozottabb mértékben veszi igénybe véleményező tevékenységüket. Mint érdekes momentumra, vagyunk bátrak ezzel kapcsolatban rámutatni arra, hogy abban az Oroszországban, ahol a cárizmus ideje alatt kereskedelmi és iparkamarák nem léteztek, a szovjet kormány volt az, amely 1922-ben ezt az intézményt a közép- és nyugat-európai gazdasági rendtől teljesen eltérő rendszerben megvalósította és különösképpen érdekes, hogy ezek a kamarák, ha más szervezetben is, de lényegében a közép- és nyugat-európai kamarák feladatkörét látják el, így pl. a külső és belső kereskedelem szabályozására vonatkozó vélemények adása képezi legfőbb feladatukat, hasonlóképpen a kivitel és behozatal megszervezésének, a belső áruszétosztás kialakításának, közlekedési kérdések tárgyalásának, kereskedelmi szerződések előkészítésének problémája, a szabadalmi és mintavédelem ügyének intézése és más hasonló kérdéseknek az intézéséből áll az ügykörük. Egyszóval a szovjet kereskedelmi és iparkamaráinak a tevékenysége alig térhet el a magántulajdon alapján álló országok kamarái irodáinak a tevékenységétől. Örömmel üdvözöljük a Nemzeti Kormány március 8-i rendeletét,

4 amely a kereskedelmi és iparkamarai választások előkészítésére háromtagú intéző bizottságot létesít. Ez a tény annál is inkább nagy elégtétellel tölt el bennünket, mert az a fasiszta kormány által megszüntetett kamarai autonómia visszaállítása felé történő első lépést