Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

I. A belkereskedelem helyzete a felszabadulástól a stabilizáció létrehozásáig

Az első pontot illetően a legfontosabb teendő lenne egy olyan intézménynek a felállítása, amely a gazdátlan, vagyis német és olasz érdekkörben vagy menekült nyilas tulajdonban volt vállalatokat vezeti, tehát egy sequestrációs

2 szervnek a felállítása. Erre vonatkozólag kamaránk máris tanulmányokat végez és rövidesen a Miniszter Úr elé terjesztünk egy erre vonatkozó részletes javaslatot. A gazdasági demokrácia jegyében működő kormányzat egyik fontos feladata a részvényjog reformja, olyan értelemben, amely megakadályozza azt, hogy részvénytársasági formában a piacok természetes működését meghamisító monopóliumok keletkezzenek. Úgy véljük azonban, hogy egy ilyen reformnak az előkészítése hoszszabb idő munkáját venné igénybe és a gazdasági viszonyoknak bizonyos stabilizálódását előfeltételezi. Éppen ezért ezt a kérdést csupán a teljes felsorolás kedvéért említjük meg. A kereskedelmi társulatok tekintetében követendő gazdaságpolitikát illetően rendkívül fontos azoknak a monopolisztikus alakulatoknak, egykezeknek az eltüntetése, amelyek a magyar kereskedelem struktúráját az elmúlt 25 év alatt alapjaiban változtatták meg, sőt megrendítették. Ezek az alakulatok az egyéni kezdeményezés és a szabad verseny alapján állott kereskedelmi társaságok és kereskedelmi cégek megsemmisítésén át vették kezükbe, főleg külkereskedelmi vonatkozásban a magyar áruforgalom lebonyolítását. Szomorú elégtétele hazánknak, amely már az alakulatok ütközőjének, a Futurának alakulása, tehát 1919 ősze óta állandóan szemben állott ennek a társaságnak monopolisztikus törekvésével és azzal az állami gazdaságpolitikával, amely ezt az intézményt a magánkereskedelem rovására privilegizálta, hogy ezt a társaságot Vas Zoltán közellátási kormánybiztos a Budapest székesfőváros polgármesterénél március 2-án tartott értekezleten a legnagyobb nyilvánosság előtt a közélelmezési akció szabotálásával vádolta meg. Ez és hasonló szellemben működő vállalatok egész szervezetüknél és beállítottságuknál fogva negatív célokat tartottak szem előtt, egy öncélú állami beavatkozás gyakorlását nem közérdekű célok szolgálatában és így egész konstrukciójuknál fogva alkalmatlanok arra, hogy a magyar kereskedelem újjászervezésében részt vegyenek. Elsőrangú kormányzati politikai feladatnak véljük tehát a magyar kereskedelem talaját megtisztítani a privilegizált egykézrendszerű alakulatoktól, hogy ezeknek a helyébe élettől duzzadó, kezdeményező szellemmel eltelt, a világkereskedelem technikájában járatos, külföldi kapcsolatokkal rendelkező valódi kereskedők lépjenek. Magától értetődőleg az ún. kereskedői kijelölési rendszer, amelynek egyetlen eredménye az, hogy a kereskedelemmel komolyan soha nem foglalkozó egyének, a társadalom minden rétegéből, lepték el a kereskedelmi pályát, az egész vonalon felszámolandó, hogy a kereskedelmi pályára való kiválasztást az élet maga végezze el, olyképpen, hogy valóban az arra hivatott egyének maradhassanak meg a gazdasági erők szabad küzdőterén. A kamara tárgytalannak tekinti azt az állásfoglalást, amelyet az előző kormányok alatt létesített ún. véleményező bizottság a kereskedelem képesítése tekintetében tett, annak ellenére, hogy 1939-ben, a kamarák autonómiájának fennállása alatt, a Buda-