Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

I. A belkereskedelem helyzete a felszabadulástól a stabilizáció létrehozásáig

pengőt kitevő költséggel lehetne ismételten a raktárakat használhatóvá tenni. A nyersbőrgyűjtésre vonatkozó iparügyi miniszteri rendeletek még érvényben vannak, azok megváltoztatása új bevált szerv hiányában nagy veszélyt rejt magában. A nyersbőrgyűjtésnek legnagyobb akadálya a szállítási eszközök hiánya és főleg a só hiánya, mivel a bőrök konzerválása só hiányában nagy nehézségekbe ütközik. A nyersbőrkereskedők az utasítást megkapták arra vonatkozólag, hogy lehetőleg a bőrök állagát igyekezzenek szárítás által megtartani, és így a konzerválást elvégezni. A magyarországi 5 nagy bőrgyár gépi berendezése kisebb mértékben szenvedett bombakárt és termelőképességének 50-60%-át megtartotta. A bőrgyártás legnagyobb problémája a cserzőanyag hiánya, amely már az utóbbi években is csak korlátozott mértékben állt rendelkezésre. Hogy jelenleg milyen mennyiségben tárol az országban növényi és ásványi cserzőanyagot, erre nézve pontos adataink nincsenek. A cipőgyárak termelőképessége erősen hanyatlott, mivel a Wolfner bőrgyár cipőgyári üzeme bombatalálatok következtében jelentős kárt szenvedett, a másik nagy termelőképességű két gyár, a Carmen és Dermata, Erdély megszállása következtében kiesett, úgyszintén a Citka Rt. cipőgyár üzemei is háborús károk következtében elpusztultak. Egynéhány kisebb budapesti mechanikai cipőgyár gépeivel együtt szintén elpusztult. Tudomásunk szerint sem bakancs, sem cipőkészletek nem állanak rendelkezésre, mivel úgy az üzemeket, mint a kereskedéseket kirabolták, és az ott levő készleteket elszállították. Amennyiben egy pár hónapon belül a bőrgyárak a rendelkezésre álló nyersanyag feldolgozását megkezdhetik, egy évre tehető az az idő, amikor a bőrgyárak által termelt zsíros és vixos felsőbőrből és crouponból, esetleg a legszükségesebb bányász- és mezőgazdaságibakancs-termelés megindulhat. A fogyasztó közönség részére tavasszal kisebb mennyiségű fatalpú szandál készíthető lesz, amely részben pótolhatja a cipőben jelentkező nagy hiányokat. A bőrből és műbőrből készült különféle konfekcionált közhasználati tárgyak készítése valószínűleg hosszabb ideig teljesen megszűnik, így azokkal foglalkozni nem kívánunk. A nyersbőr legutolsó átvételi ára úgy a marha-, mind az egyéb nagybőröknél és apróbőröknél igen alacsony, és így ha a nyersbőrgyűjtés jövedelmezőségét biztosítani kívánjuk, az átvételi árakat 100-150 %-ig emelni kell. A fix-áras rendszert továbbra is fenn kell tartani és a bőrök konzerválását azáltal látnánk biztosítottnak, hogy egyes nyersbőrkereskedőktől havonta átvett mennyiségnek bizonyos százalékon felüli része mint első osztályú bőr kerülne átvételre, úgy az progresszív módon premizáltassék. A nyersbőr áremelése következtében a készbőrök ára is aránylagosan emelkedne. Természetesen további áremelést idéz elő a készbőrök árában, a cserzőanyagok árában jelentkező nagy emelkedés is. Az osztály véleménye szerint a készbőrök érvényben levő fix árait 150-200 %-kal kell emelni, hogy a bőrgyárak jövedelmező termelését biztosítani tudjuk. A vegyesipari osztály egyik legfontosabb ága volt a vendéglátóipar, amely az országban hozzávetőlegesen 28 000 vendéglátóüzemmel dolgozott. Több százezerre tehető azoknak a száma, akik rendszeresen vendéglőben étkeztek, és csupán Budapes-