Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)
Tájékoztató a dokumentumkötet használatához
megállapítanunk, az így valószínűsített dátumot ugyancsak feltüntettük, azonban szögletes zárójelbe téve. A címbe a keletkezés idején kívül belefoglaltuk az irat szerzőjét (küldőjét), a címzettet és az irat tárgyát. A közigazgatási eredetű iratok címében általában nem írtuk ki azok készítőjének (küldőjének) nevét, ez a tartozékaként amúgy is helyet kap a közölt dokumentum végén. Lényegesebbnek tartottuk kiemelni a hivatali beosztást, azt a minőséget, amelyben az irat szerzője a közölt szöveget készítette. Név szerinti említés csak akkor történik a címben, ha ennek külön nyomatékot kívántunk adni, illetőleg ha a cím szerkesztése ezt értelemszerűen megkívánta. A szövegközlésnél három formát alkalmaztunk: 1. Az iratot terjes terjedelemben közöltük; 2. Szövegközi kihagyásokkal éltünk, tehát nem közöltük azokat a hoszszabb szövegrészeket, amelyek nem a kötet témájához tartoznak; 3. Összetett irategységek, mint pl. jegyzőkönyvek, általános helyzetjelentések, beszámolók és más ilyen típusú iratok összefüggő, de különálló részekre tagolt szövegéből csak azt az önálló részt közöltük, amelyet valamilyen tematikai okból bemutatni kívántunk. A szövegközi kihagyást az adott helyen jeleztük, és a vonatkozó számozott jegyzetben röviden ismertettük az elhagyott szakasz tartalmát. Ha egy adott szövegnél több ízben előfordult, hogy azonos tartalmú részt hagytunk ki, a kihagyást azonos jegyzetszámmal jelöltük meg. Kivételt tettünk azonban olyan eseteknél, ahol az azcnos tartalmú kihagyott részek nem folyamatosan követik egymást, hanem ezek közé ékelődnek olyan kihagyások, amelyek más témájúak. Itt zavart keltett volna, ha a számozásnál egy nagyobb szám után visszatérünk egy kisebb számhoz, vagyis ahhoz, amelyikkel már korábban jelöltünk egy azonos tartalmú kihagyást. Ezeknél a dokumentumoknál tehát a kihagyásokat folyamatosan számoztuk meg, az azonos tárgyú jegyzeteket azonban összevontuk. Részleges iratközlésnél már a címben felhívtuk erre a tényre az olvasó figyelmét. Ilyenkor megmondtuk az egész irat tárgyát és azt, hogy ebből milyen részt közlünk. Az elhagyott szövegrészek helyét itt is jelezzük a szövegközlés során. (Tanácskozásokról készült jegyzőkönyvek részleges közlésénél jegyzetben megmondjuk, hogy milyen egyéb napirendi pontokat tárgyalt még az értekezlet stb.) A kötet anyagának válogatásánál figyelemmel kellett lennünk arra, hogy a minisztériumok ritkán foglalkoztak egyedi ügyekkel, s elsősorban elvi, jogi szabályozási vagy állásfoglalási hatáskörükben tevékenykedtek. Ez úgy tükröződik a legfelsőbb államigazgatási szervek iratanyagában, hogy egy-egy ügyben (pl. a tárcaközLvéleményezések figyelembevétele miatt) gyakran a szövegvariánsok egész sora keletkezett. Ezek közül azt igyekeztünk kiválasztani, amely a legszemléletesebben mutatja az adott problémát, vagy leginkább jellemző a korra, amelyben keletkezett. Másrészt - s ez is az államigazgatás természetéhez tartozott - egy-egy ügy folyamatában gyakran számos akta keletkezett, amelyek mind tovább vitték valamivel az adott kérdést a végső elintézésig. Az ügyiratok ilyen komplex bemutatását azonban csak egy-egy esetben tehettük meg, s gyakran még akkor is, ha valamely ügyre vonatkozóan több iratot közlünk, az ügy teljes lefolyásának bemutatásától el kellett tekintenünk. Más
