Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

kereskedelem első lépcsőjének kiépítéséig, azaz a nagykereskedelem 1949-ben befejezett államosításáig terjed. Az iratok válogatásánál, mind a források tömeges volta, mind a téma gazdagsága következtében, több körülményre kellett figyelemmel lennünk. Már kezdettől nyilvánvaló volt, hogy egy egész népgazdasági ágazat, így a kereskedelem szerteágazó kérdéskörét komplex módon nem lehet dokumentálni - elsősorban terjedelmi okokból. Ezért anyagunkat meghatározott szempontból válogattuk ki: azt tartottuk szem előtt, hogy forrásanyagunk a belkereskedelmi ágazat történetét az állami kereskedelmi igazgatás és az állami kereskedelempolitika oldaláról mutassa be. A közölt források túlnyomó része ezért államigazgatási eredetű, a különböző gazdasági tárcák, elsősorban a Kereskedelem-és Közlekedésügyi Minisztérium, a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium iratanyagából valók, ezek működése során keletkeztek. Ezenkívül közlünk iratokat a Pénzügyminisztérium, a Közellátásügyi Minisztérium és a Gazdasági Főtanács fonójából, valamint a szélesebb értelemben véve ugyancsak az állami mechanizmushoz tartozó Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara irataiból. Válogatásunkban arra törekedtünk, hogy a források jellemzőek legyenek mind a kereskedelmi igazgatás történetére, mind pedig az adott időszak kereskedelmi helyzetére és - amennyire lehetséges - tükrözzék történeti folyamatában a fejlődés megtett útját. így a kötetbe felvett dokumentumok többsége - egyedi tartalma mellett is - egy-egy forrástípust képvisel, a források egész csoportját történeti vagy igazgatási vonatkozásban. A népi demokrácia első éveinek gazdasági és politikai történetét - a koalíciós pártküzdelmekben mind előbbrejutó baloldali fejlődés főbb mozzanatait - ismertnek tételeztük fel, s a közölt forrásanyaghoz csak az adott ügy megértéséhez szükséges rövid magyarázatot fűztük. Az áruforgalom mély beágyazódása a gazdasági élet egészébe, a termelési és financiális problémákkal való szoros összefüggése elkerülhetetlenné tette, hogy a forrásközlés néhány olyan tárgyra is kiterjedjen, mint árszabályozás és árkérdések, pénz és hitelviszonyok, adózás. Az árukészletek és áruellátás termelési vonatkozásaival azonban forrásközlésünk nem foglalkozik. Ugyancsak megszorítással kellett élnünk néhány, szorosabban a kereskedelmi tevékenység belső kérdéseihez tartozó témakört illetően is. így nem foglalkozunk mélyebben a felszabadulás utáni magyar belkereskedelem szerkezetével, különös tekintettel a szövetkezeti kereskedelemre. Ennek átfogó jellegű bemutatása ugyanis elválaszthatatlan lenne a népi demokrácia egész szövetkezeti mozgalmának mind politikai, mind gazdaságtörténeti összefüggéseitől. Ez pedig annyira szerteágazó, sokrétű téma, hogy írott forrásokban való bemutatása külön kötetet igényel. Forrásközlésünkbe a szövetkezeti kereskedelem fejlődésének útját csak jelzésszerűen mutató néhány iratanyagot vettünk fel. Törekedtünk azonban arra, hogy ezek a dokumentumok tárgyukat tekintve jellemzőek legyenek, s egyúttal felhívják a figyelmet arra a forráscsoportra, amelyhez tartoznak (pl. a szövetkezeti felügyelők fondjai). A szövetkezeti és magánkereskedelem útjai párhuzamosan futottak a koalíció első éveiben, s ezek az utak 1948 nyarán, a belkereskedelmi nemzeti vállalatok életre hívása idején kapcso-