Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

Az érdekelt tárcák, valamint a Gazdasági Főtanács főtitkára egyetértenek abban a tekintetben, hogy a Gazdasági Főtanács fent említett határozatának végrehajtása céljából kormányrendelet kibocsátása szükséges. A kormányrendelet tervezetét a pénzügyi, kereskedelem- és szövetkezetügyi, az iparügyi, a közlekedésügyi és a földművelésügyi miniszterek, valamint a Gazdasági Főtanács titkársága és az Országos Munkabérmegállapító Bizottság kiküldötteinek közreműködésével a Gazdasági Főtanács határozatában megszabott alapelvek szem előtt tartásával elkészíttettem, s azt csatolva bemutatom. A tervezet 1. §-a meghatározza a rendelet alkalmazási körét, amely kiterjed az ipari és a kereskedelmi központokra, valamint a nem ipari állami vállalatok kezelése és közvetlen irányítása céljából létesített központokra, továbbá a közületi vállalatokra. A Gazdasági Főtanács f. évi április hó 21. napján hozott határozata értelmében nem terjed ki a rendelet hatálya a Magyar Nemzeti Bankra, továbbá a közlekedésügyi miniszter úr kívánságához képest a MÁV és a Posta jogügyi szervezetére. A rendelet szerint a központoknál a jogi képviseletről való intézményes gondoskodás kötelező. Azt a kérdést, hogy ez a gondoskodás miképpen történjék, nevezetesen, hogy a központnál jogügyi osztályt kell-e felállítani vagy pedig csupán egy ügyvédet kell-e alkalmazni, a főfelügyeletet gyakorló miniszter dönti el. A közületi vállalatoknál ezzel szemben csupán fakultatív a jogügyi osztály létesítése, illetőleg az ügyvéd alkalmazása - amihez azonban szintén az illetékes miniszter engedélye szükséges (2. és 3. §). Ha a közületi vállalatnál nem létesítettek jogügyi osztályt, illetőleg nem alkalmaztak ügyvédet, akkor jogi képviseletét annak a központnak a jogügyi osztálya látja el, amelynek keretébe a vállalat tartozik. Különös szakértelmet kívánó egyes ügyekben (pl. a nemzetközi szabadalmi jog körébe tartozó valamely bonyolult ügyben) vagy más fontos okból a központ engedélyével megbízást lehet adni gyakorló ügyvédnek is (4.§). Az az ügyvéd, aki akár a központtal, akár közületi vállalattal áll szolgálati jogviszonyban, magánféltől ügyvédi megbízást nem fogadhat el. Folyamatban levő ügyeit hat hónap alatt köteles lebonyolítani vagy más ügyvédnek átadni. Az említett türelmi idő letelte után azonban a központnál vagy közületi vállalatnál alkalmazásban álló ügyvéd semmiféle magángyakorlatot nem folytathat. A 6. § megszabja a központnál és a közületi vállalatnál alkalmazott ügyvédjelöltek szolgálati illetmény szempontjából való besorolása során alkalmazandó elveket. A besorolás az illető vállalatra irányadó kollektív szerződés alapján történik úgy, hogy a központoknál és a legnagyobb vállalatoknál a vezető ügyvéd főosztályvezetői illetményben részesül, míg a többi ügyvédeket és ügyvédjelölteket ennek megfelelően kell alacsonyabb bérosztályokba sorozni. A szolgálati jogviszony körén kívül, tartós jellegű megbízási viszony alapján foglalkoztatott ügyvédet havi átalányösszegű díjazásban lehet részesíteni. A díjazás az Országos Munkabérmegállapító Bizottság által készítendő s az igazságügyminiszter jóváhagyásával ellátott tájékoztató díjszabáshoz igazodik (7. §). A központ, illetőleg a közületi vállalat ügyeiben az ellenfél terhére megállapított