Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)
III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása
r A kereskedelmi élet és forgalom alakulása 1. A nagykereskedelem helyzete a múlt év ősze óta lényeges változást mutat. A magán-nagykereskedelem az igazgatóság illetékességi területén néhány hónap alatt teljesen összezsugorodott, és egy-két kivételtől eltekintve majdnem kizárólag a bor- és sörkereskedői tevékenységre korlátozódott. Az igazgatóság illetékességi területén működő borkereskedők száma: 34, a sörkereskedőké: 30, ezekhez szorosan kapcsolódik még a működő 5 szesznagykereskedő, akik közül 4 kizárólag rum- és likőrgyártáshoz szükséges drogériák és gyógyszertárak áruellátására alkalmas tisztaszesz (alkohol), 1 pedig ipari denaturált szesz és háztartási denaturált szesz (kékláng) viszonteladók részére történő forgalombahozatalával foglalkozik. A kerületben ezenkívül számszerűen még kb. 10-12 demigrossista működik a textil-, kötött-, rövid-, papír-, fűszer-, vegyi és háztartási szakmában. Az utóbbiak azonban részben a szakmai nagykereskedelmi nemzeti vállalatok megjelenése, részben pedig a gyári kiszolgálás fokozatos elmaradása következtében rohamosan csökkenő üzleti forgalmat bonyolítanak le, ezért túlnyomó többségben arra az elhatározásra jutottak, hogy üzletüket likvidálják. Az üzletmegszüntetés gondolata természetesen magával hozza a többi igazgatósági kerületben is észlelt azt a jelenséget, hogy a nagykereskedők igyekeznek kiskereskedésre jogosító ipari igazolványt szerezni. Az erre irányuló törekvést az igazgatóság megfelelő mértékre szorította le, és a közérdek szigorú szemmel tartásával hozott döntést azokban az esetekben, amelyeknek elbírálása ide tartozott. Megítélésem szerint az említett magán-nagykereskedések a megindult folyamat következtében egy-két hónapon belül eltűnnek a gazdasági élet területéről és önként átadják helyüket a fokozatosan kiépülő állami nagykereskedelemnek. E kérdéssel kapcsolatban megemlítem, hogy a még működő nagykereskedőknél foglalkoztatott munkavállalók száma az egész kerületben legfeljebb 40-50 főre tehető. Az állami szakmai nagykereskedelmi vállalatok letelepedése az igazgatóság illetékességi területén az év első negyedében vette kezdetét, és az azóta eltelt három-négy hónap alatt a legtöbb szakmában általában kielégítő módon vette át a visszahúzódott magán-nagykereskedelem szerepét. Az első időkben szakmai nagykereskedelmi nemzeti vállalati fiókok csak a forgalmasabb városokban (Pécs, Kaposvárott) létesültek, majd a kevésbé jelentős forgalommal bíró városok (Szekszárd, Mohács) területén is megjelentek, s a legutóbbi időben már az egyes járások székhelyein is megnyitották fióküzleteiket. A viszonteladói hálózat kiszolgálását végző nagykereskedelmi nemzeti vállalatok fiókjainak letelepítésénél észlelt egyik jelenségről - az üzlethelyiségek helytelen megválasztásával kapcsolatos észleltekről - már külön jelentésben számoltam be, de ezúttal is hangsúlyozni kívánom, hogy a szakmai nagykereskedelmi NV-fiókok üzlethelyiség kiválasztással, illetve megszerzéssel kapcsolatos politikája célszerűtlen és sok esetben a közre is káros. Pécsett és Kaposvárott a nagykereskedelmi NV-fiókok a legforgalmasabb üzleti negyed több detail üzletét vették bérbe, illetve igénybe, amelyekre - megállapításom szerint - a jövőben fokozatosan kiépülő állami kiskereskedelmi hálózatnak inkább van szüksége, mint az államosított nagykereskedelemnek.
