Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

budapesti központokkal. Ez mozgékonyságukat és áruellátásukat hátrányosan befolyásolja. Ezért célszerűségi szempontok indokolják a jelentősebb szakmákban települt szak-nemzeti vállalatoknak önálló nemzeti vállalatokká való átalakítását. Nincs olyan adat birtokomban, amelyből a szak-nemzeti vállalatok, illetőleg kirendeltségek telepítésére vonatkozó szigorú tervszerűségre lehetne következtetni. A rendelkezésemre álló adatokból arra következtetek, hogy egyes kirendeltségek letelepítésénél ötletszerűség és a helyi erők érvényesülnek anélkül, hogy a gazdasági adottságokat a központok kellő előkészítés alapján figyelembe vették volna. Pl. Szegeden Háztartási és Vegyicikk Nagykereskedelmi Nemzeti Vállalat kirendeltség működik, amelynek ellátási területe kiterjed egész Csongrád vármegyére, Csanád vármegye déli részére, sőt Bács-Bodrog vármegye keleti részére is. Ezzel szemben Hódmezővásárhelyen a közelmúltban létesült a Háztartási Vegyicikk NV kirendeltsége. Az ötletszerűségre nézve példaképpen említhetem meg az egyes kevésbé életképes szak-nemzeti vállalatok vidéki viszonylatban történő szakosítását. Pl. a VASÉRT NV-ből kiválasztották a MEZŐGÉP NV-t, valamint a Cső- és Szerelvényeket Értékesítő NV-t és a Nemesacél és Szerszámértékesítő NV-t. Célszerűnek tartanám, ha a textil-nagykereskedelmi nemzeti vállalatok vidéki szervezéséhez hasonlóan önálló, független szak-nemzeti vállalat alakulna a vasszakmában is, mert ezzel számos adminisztratív és gyakorlati (pl. az értékesítés körül) hibát lehetne kiküszöbölni, valamint lényeges önköltségcsökkentés volna elérhető. A kiskereskedelmi szektorban a magánkereskedelem lassúbb ütemű visszafejlődése tapasztalható. 1948 év végén igazgatóságom területén kb. 9000 volt a magáncégek száma. A folyó év első öt hónapjában megszűnés és iparszüneteltetés miatt a gazdasági életből végleg és átmenetileg kikapcsolódott cégek száma, figyelembe véve az újonnan keletkezett üzleteket is, kb. 1000-re tehető, ami 11%-os csökkenésnek felel meg. E csökkenés okát tőkehiány és a vállalkozási kedv hanyatlásában látom. A kiskereskedelmi magánszektor áruellátása egyébként kielégítő és bőséges, kivéve azokat az importcikkeket, amelyekben általános áruhiány van. A szocialista kereskedelem térhódítása fokozatosan kiterjed, illetőleg bővül a társadalmasított szektorban, területileg úgyszólván mindenütt, a legkisebb községekben is jelentkezik a földművesszövetkezeti árudák formájában, sőt számos olyan község van, ahol a földművesszövetkezeti árudák száma kettő-három. A népboltok száma jelenleg az egész kerületben kb. 50, a legtöbb áruda Szegeden van, az összes árudáknak kb. 50 %-a, népboltárudák vannak azonkívül az összes törvényhatósági jogú és megyei városokban és öt jelentősebb nagyközségben. A népbolthálózat további kiépítése véleményem szerint attól függ, hogy a földművesszövetkezetek jelenlegi értékesítési vonala megmarad-e, avagy az árudák fokozatosan beleolvadnak a népboltfiókok hálózatába. A működésüket tekintve a népboltárudák általában kielégítik az igényeket úgy áruellátás, mint szakmai vonatkozásban. Nem állítható azonban ugyanez az összes földművesszövetkezeti árudáról. Áruellátásuk hiányosságairól már több felterjesztésben beszámoltam, a szakmai színvonal emelésének fontosságáról jelen felterjesztésem III. részében teszek jelentést, illetőleg javaslatot. Meg kell azonban je-