Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

Az összes növényvédelmi szerek árusítását a földművesszövetkezetek bevonásával bonyolítják le, hogy a szállítási költség nagyobb tömeg következtében mérséklődjék. Kívánatos lenne forgalmasabb gócpontokon lerakat létesítése. Az iparosság körében panaszolják az asztalosok részére a faanyag, vegyi kisiparosok részére az ammoniákszóda, női- és férfiszabók részére a zeig, festők részére a kence hiányát. Az építési faáruk hiánya rendkívül érezhető. Épület-, faragott- és műfában nagy éhség van. így pl. Szatmár és Bereg vármegye területén az újgazdák részéről házépítési kedv mutatkozik. Ennek első és legnagyobb akadálya az épületfa hiánya. Akadály továbbá ezen a területen az is, hogy a megyében téglagyár nem működik, továbbá, hogy az épületfán kívül asztalosáruban is rendkívül nagy a hiány. Miképp fentebb is rámutattam, ezeknek a hiányoknak csak kis része általános jellegű, a hiányok adminisztrációs és egyéb szervezési jellegű okokból is előfordulnak. Ezek azonban könnyen kiküszöbölhetők megfelelő rugalmasság esetén. Ezt a rugalmasságot elsősorban a szocialista szektornál tapasztaltam. így pl. a választások idején Dévaványa községben a só hiányát tették általános panasz tárgyává, s ennek megszüntetése érdekében a szolnoki Népbolt központi vezetősége 24 óra alatt cca. 2 vagon sót tudott leszállíttatni, amellyel az alaptalan áruhiány beállításnak helytálló voltát megcáfolta. Ugyanígy járt el pl. a panaszolt szalonnahiánnyal szemben is, amidőn autón Gyuláról a Strébeli-féle nemzeti vállalattól megfelelő áruszállítást eszközölt, s ezzel a suttogó propagandának is elejét vette. Ez is azt mutatja, hogy a szocialista kereskedelem gondoskodik arról, hogyha rémhír felüti fejét az áruhiányról, azt a legradikálisabb módon azonnal megszüntetik. Az áruhiánnyal ellentétben, némely helyen és némely cikkből még visszamaradt, elfekvő áruk is vannak, amely arra mutat, hogy azokból kellő kereslet nincs. Ilyen elfekvő árukat különösen az egyes szövetkezeti áruellátó vállalat kirendeltségeinél lehet találni. Ennél a kérdésnél arra kell rámutatnom, hogy a gazdasági élet megkívánja azt, hogy a tömegcikkek és a közhasznalati iparcikkek gyártásánál ne az ipar igyekezzen irányítani a kereskedelmet, hanem a kereskedelem, amely közvetlenül a fogyasztóval érintkezik, irányítsa az ipart. Röviden megfogalmazva, az ipar olyan közhasználati cikkeket állítson elő, amelyek iránt tényleges kereslet mutatkozik, nehogy ilyenformán a nemzetgazdaságot károsodás érje. Itt elsősorban a piackutatásra vár további komoly feladat. A Belkereskedelmi Igazgatóság vezetője Ungár Jenő belkereskedelmi főtanácsos