Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

A BELKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM VÁLLALATI FŐOSZTÁLYÁN KÉSZÜLT ELŐADÓI FELJEGYZÉS: A TÁRSADALMASÍTOTT SZEKTOR BEKAPCSOLÁSA AZ ORSZÁGOS KIRAKÓVÁSÁROKBA Osztályunk készítette a vásárkódex tervezetét, amely a vásározás kérdését minden vonatkozásban rendezi. Ezzel kapcsolatban felmerült annak a szükségessége, hogy a vásárokat és a vásár megrendezésének minden mozzanatát közelebbről, a helyszínen tanulmányozzuk. A vásárok rendezésének kérdése igen nagy jelentőségű, mert mintegy 600 vásártartásra jogosult községben (városban) évente kb. 2450 országos állatés kirakóvásárt tartanak, nem számítva a hetivásárokat, a búcsúvásárokat és az alkalmi árusításokat. Arra nézve, hogy az egyes vásárokon milyen forgalom bonyolódik le, és ott az egyes vásározásra jogosultak közül kik jelennek meg, adatok rendelkezésünkre nem állnak, erre vonatkozóan kimutatást sehol sem vezetnek. Szükség volna a vidéki vásárokat kiszállás útján közelebbi vizsgálat tárgyává tenni. Erre szükség volna azért is, hogy a vásárokra vonatkozóan készülő rendelettel kapcsolatban a gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe tudjuk venni. A vásározók ugyanis az országos vásárok helyén már az előző nap megjelennek, és amennyiben a helyi hatóság ezt megengedi - a vásár területén az árusítóhelyüket már az előző nap berendezhetik (sátrukat felállíthatják). A vásár napján érkező árusok elhelyezése már a kora reggeli órákban, 5 óra körül elkezdődik. Példaképpen említjük meg a vásáron való elhelyezkedés sorrendjének kérdését, amit kívánatos volna a helyszínen tanulmányozni. A készülő rendelet erre vonatkozóan is intézkedik és megszünteti a jelenlegi vitás helyzetet. A helyfoglalás körül ugyanis jelenleg a verekedésig fajuló viták rendszeresek. Leglényegesebb lenne továbbá adatok szerzése a vásáron megjelentek összetételéről. Ugyanis valószínűnek látszik az, hogy a vásárokon túlnyomórészt csak a magánkereskedelem van képviselve. Ki kellene értékelni azt, hogy a szocialista szektoroknak a bekapcsolása miként volna lehetséges az országos állat- és kirakóvásárokon. Ennek igen nagy jelentősége van azért, mert az ország mezőgazdasági lakossága a rendszerint évnegyedenként tartott állatvásárokon adja el az értékesítésre szánt állatokat és az ugyanakkor tartott országos kirakóvásárokon - ebből a pénzből azonnal a szükségleteit is fedezi. Azért ezen a téren az állami szektort sürgősen be kellene kapcsolni. Az élelmi- és közszükségleti cikkek árusítására a legalkalmasabb volna a Népbolt Nemzeti Vállalat vármegyei szervezetei útján az országos vásárokon való árusítást megszervezni. A K1SOSZ javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy az országos állatvásárokon a mezőgazdasági gépek árusítását engedjük meg. Ezen a téren is feltétlenül szükséges volna az állami kereskedelem bekapcsolása, továbbá csak példaképpen említjük meg a Műtrágya és Növényvédőszer Árusító Nemzeti Vállalatot. Ez előbb említett mindkét