Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

1949 folyamán 10 kereskedelmi központot szerveztek még a fentieken kivül, az elosztó kereskedelemben kialakított szaknemzeti vállalatok üzletágainak megfeleló'en. (Lásd a 144. sz. dok.) A keretek azonban kezdetben nem voltak teljesen kialakultak: a kereskedelmi központokat ugyanis „menet közben", azzal a szándékkal hívták életre, hogy a továbbiakban hozzájuk tartozó nemzeti vállalatok alapításában maguk is részt vegyenek. Amikor a vidéki szervezés kiszélesedett, és - mint említettük a még lemaradt szakmákban is bekövetkezett az állami belkereskedelmi egységek létrehozása, egyik-másik kereskedelmi központ szakmai kereteinek kialakításában is változás következett be. (Lásd a 160. sz. dok.) Ez tükrözó'dött az elnevezések változékonyságában is. 1949 végére azonban a keretek megszilárdultak. A kereskedelmi központok rendszere 1952-ig állt fenn, amikor - a kiskereskedelmi üzletek államosításának befejezése után - a belkereskedelem állami irányításának rendszerében új formák bevezetésére került sor. Kötetünkben közlünk néhány példát a vidéki belkereskedelmi nemzeti vállalatok alapítására, valamint a kereskedelmi központok szervező' munkájára vonatkozóan. (Lásd a 147., 162/A sz. dok.) A kitűzött feladatok végrehajtásának nehézségeit s az itt felmerülő problémákat jól érzékeltetik a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium Vállalati Főosztályán tartott megbeszélések. (Lásd a 125., 126. sz. dok.) Ezt a képet kiegészítik a belkereskedelmi igazgatóságok jelentései, amelyek a vidéki áruforgalom helyzetéről, a kiskereskedelem ellátásáról, a mindinkább szaporodó vidéki nemzeti vállalatok működéséről, egymással való kapcsolatáról szólnak, tehát a kiépülő új kereskedelmi struktúrát működés közben mutatják be. A vidéki hatóságok észrevételei nagyon fontosak voltak a kereskedelemügyi kormányzat számára, forrásértéküket pedig az adja meg, hogy jó bepillantást engednek az áruellátás és a kereskedelmi forgalom helyzetébe a szocializálás időszakában. (Lásd a 123. sz. dok.) A kereskedelmi központok működésének beindítását és a vidéki nemzeti vállalatok alapítását már jórészt a Belkereskedelmi Minisztérium végezte. 1949 nyarán ugyanis különböző változások következtek be a legfelső gazdasági irányításban. 1949. június 30-án beszüntette működését a Gazdasági Főtanács, a gazdasági minisztériumokat pedig átszervezték, több tárca között osztva meg az ügyköröket. így nőtt a legfelsőbb államigazgatási szervek hatékonysága, mivel szűkebb feladatkörben, intenzívebben láthatták el az igazgatásuk alá utalt gazdasági terület irányítását. A minisztériumok korábbi elvi munkáját egyre inkább az operatív gazdasági irányítás váltotta fel, „a gazdaság minden területére kiterjedő, újonnan kiépített apparátus által vezetett és ellenőrzött legközvetlenebb módon".

80 A kereskedelmi ágazatban az átszervezés során megszüntették a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztériumot. Ügyköreit az újonnan létesített Belkereskedelmi Minisztérium, Külkereskedelmi Minisztérium, valamint a Szövetkezetek Országos Szövetsége között osztották meg. A belkereskedelmi tárca feladatairól a Népgazdasági Tanács 52/1949. NT számú határozata intézkedett. A Belkereskedelmi Minisztériumnak főhatósági szinten kellett gondoskodnia az állami kereskedelmi szervezet egységes alapelvek szerinti fel-