Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

A KERESKEDELEM- ÉS SZÖVETKEZETÜGYI MINISZTÉRIUMBAN KÉSZÜLT ELŐADÓI FELJEGYZÉS A FŐOSZTÁLYVEZETŐ RÉSZÉRE A HÁZTARTÁSI ÉS VEGYICIKK NAGYKERESKEDELMI NV ÜGYÉBEN TARTOTT TÁRCAKÖZI MEGBESZÉLÉSRŐL A Háztartási Vegyicikk Nagykereskedelmi NV átvételi árainak kérdésében ma dr. Csikós-Nagy Béla min. tan.-nál megtartott értekezleten a tárca álláspontját képviselni nem tudtam, vereséget szenvedtem. Az értekezlet befejeztével a következő' határozat született meg. A vegyipari vállalatok eddig 2 900 000 Ft értékű árut szállítottak az értékesítő NV-nek felmerült veszteségei részbeni térítésénél. A még fennmaradó kb. 1 600 000 Ft veszteséget a vállalat részére az üzemgazdasági költségvetés terhére az Üzemgazdasági Pénzügyi Bizottság utalja ki. Az Árhivatal képviselője (Keresztes) kötelezettséget vállal, hogy a cipőkrémek árát leszállítja. A szappan és más, e kategóriába tartozó cikkeket pedig az ipar nagykereskedelmi beszerzési áron engedi át az értékesítő N V-nek, tekintet nélkül arra, hogy az ár megállapításánál manipulált - önköltség alatti, de kereskedelem felé történő eladások révén kiegyenlített - árhelyzetet vettek alapul. A kérdésnek fentiek szerinti, tárcánkra elvileg kedvezőtlen megoldásánál az értekezlet vezetőjét az vezette, hogy elismerte egyes átvételi árak felülvizsgálatának szükségességét, de azt nem ötletszerűen, hanem az ötéves terv árrendszerének kidolgozása alkalmával kívánja megoldani. Annak megtörténtéig a fentiek szerinti megoldás: 1. az üzemgazdasági költségvetés terhére fedezi a már beállt és esetleg bekövetkező veszteségeket, 2. a további veszteségforrás gyakorlatilag megszüntetettnek tekinthető, mert az értékesítő NV csak kiskereskedőket szolgál ki monopóliumos helyzete megszűnése miatt, és így részére megfelelő haszonkulcs marad minden egyes eladás után. Az értekezlet során az ipar képviselői többször rámutattak arra, hogy más nemzeti vállalatok (FŰSZERT, KÖZÉRT, SZÖVÁRU és IRELL) megtalálják számításaikat az engedmény nélküli árak mellett is, és a jövőben az eladást feléjük kívánják irányítani. E kérdéssel kapcsolatban szükségesnek látszik megvizsgálni, helyes-e, ha egy és ugyanaz a cikk több, nem egy kereskedelmi központ alá tartozó vállalat útján kerül forgalomba. Ilyen helyzetben a kereskedelem ipart irányító szerepe gyakorlatilag lehetetlenné válik, ehelyett az iparnak módjában áll versenytársként egymás ellen