Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

kezet 6 db 8-as lámpacsövet rendelt, mely darabonként kiszállítva 1,80 Ft-ba került volna.) Ilyen tételek, mint pl. 1 db mosdótál, 1/2 kg vashuzal stb. gyakran fordulnak elő. Megállapítható, hogy az elaprózott és kistételű árurendelés leszállítása - éppen az előbb elmondott okokból - nem jelent támogatást a falusi szövetkezetek számára, sőt alkalmas arra, hogy versenyképtelenné tegye azokat a magánkereskedelemmel szemben. Minthogy pedig a falusi szövetkezetek bőséges és zavartalan áruellátásának biztosítása elsőrendű feladat, szükségesnek látszik a szövetkezeti áruellátás jelenlegi rendszerének megváltoztatása. A kérdést két részre kell tagolni: a) Átmeneti megoldások. Amennyiben a Szöv. Áruellátó NV központi áruellátása előreláthatólag nem lesz ütemterv szerinti és folyamatos, ez esetben legcélszerűbb a Szöv. Áruellátó kirendeltségeket a szak-nemzeti vállalatoknál eszközlendő árubeszerzésre feljogosítani. Az elszámolásra vonatkozóan megoldási módnak kínálkozik, hogy addig is, amíg a szak-nemzeti vállalatok vidéki kirendeltségei közvetlenül is belekapcsolódhatnak az egyszámlarendbe, a SZÖVÁRU NV részére történő áruszállítást készpénzként elszámolható utalvánnyal egyenlítsék ki, és az ilyen módon kapott utalványokat a szak-nemzeti vállalatok központjai és a Szöv. Áru NV központja egymásközt számolhassák el. Ha pedig ez a megoldás nem volna bármilyen okból keresztülvihető, olyan módszert kellene kidolgozni, mely lehetővé tenné, hogy a szak-nemzeti vállalatok által átvett maradék rendeléseket a SZÖVÁRU rendelésével együtt szállítsák le az igénylő falusi szövetkezeteknek. Ez esetben a szak-nemzeti vállalat is a falusi szövetkezeteknek számlázna, a számlája mellé a számla névértékére kitöltött csekkbefizetőlapot csatolna és a Szöv. Áruellátó NV az egyesített árurendelés összértékét utánvételezné, s az átvett csekkbefizetési lapokat az utánvételes fuvarlevélhez csatolná, hogy az érték beszedése után azt a MÁV a postán feladja. Ez utóbbi kivihető, bár bonyolultabb mód. b) Végleges megoldás. A folyamatban levő falusi áruellátási kampány lebonyolítása után célszerűnek látszik a falusi szövetkezetek áruellátását teljesen átszervezni. A jelenlegi rendszer mellett ugyanis az áru két, illetőleg három sínpáron fut a fogyasztó felé. Az egyiken a szak-nemzeti vállalatokon keresztül a magánkereskedelmi szektor áruellátása nyer kielégítést, a másikon pedig - a SZÖVÁRU-n keresztül a falusi szövetkezeteké, nem is szólva a vidéki népboltok különleges szervezetéről. Ez a tagozódás nem látszik gazdaságosnak, ezenkívül nem nyújtja az áruellátás zavartalanságának biztosítékát. Ugyanazt a termelt árumennyiséget ugyanis egyidejűleg nem lehet megfelelő bőségben - a tartalékolást is figyelembevéve - mind a három vonalra irányítani. Előfordulhat az is, hogy az egyik vonalon feleslegesen fekszik el túlzott árumennyiség ugyanabból a cikkből, míg a másik vonalon ugyanakkor hiány mutatkozik. Az árunak ez az elfekvése egyben tőkelekötést is jelent, lelassítja az áru forgási sebességét és előnytelenül hat ki az akkumulációra ugyanakkor, amikor az áruk egy részének felhalmozódása megakadályozza a fogyasztóközönség zavartalan áruellátását.