Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

A BUDAPESTI BELKERESKEDELMI IGAZGATÓSÁG VEZETŐJE A KERESKEDELEMÉI SZÖVETKEZETÜGYI MINISZTERHEZ ÍRT FELTERJESZTÉSÉBEN UTASÍTÁST KÉR A VOLT NAGYKERESKEDŐK KISKERESKEDŐI ÉS ÜGYNÖKI TEVÉKENYSÉGÉNEK ENGEDÉLYEZÉSÉRE • Fenti számú és tárgyú leiratában

1 Miniszter úr egyebek között arra utasította a belkereskedelmi igazgatóságokat, hogy a nagykereskedó'k kiskereskedői iparjogosítvány kiadására irányuló kérelmét a 31 000/1948. KSZM sz. körrendelet I. részének 9. pontjában foglaltak alkalmazása mellett különös figyelemmel és fokozott éberséggel tárgyalják le, és hogy ellenőrizzék azt is, hogy a kérelmező az áttérés engedélyezése után a törvényes jogszabályok megsértésével nem folytatja-e továbbra is régi tevékenységét. A leirat gyakorlati végrehajtásával kapcsolatban mindenekelőtt felmerült annak a kérdésnek eldöntése, amire a „kereskedői iparjogosítvány alapján nagykereskedelem folytatása" tárgyában 9856/1948. ikt. sz. alatt, múltév november 17. napján Miniszter úrhoz intézett felterjesztésemben részletesen kitértem. Felterjesztésem lényege az volt, hogy a nagykereskedői iparjogosítványok jelenlegi tilalma idején érvényesülhet-e továbbra is az a joggyakorlat, amely a kereskedő által az összforgalomnak legfeljebb 20 %-a erejéig továbbárusítók vagy gyári továbbfeldolgozók (előállítók) részére való árusítást nagykereskedés gyakorlásának nem tekinti? E kérdés eldöntését azért vélem szükségesnek, hogy a fenti leirat alapján kiküldött ellenőreimet megfelelő utasítással láthassam el abban a tekintetben, hogy helyszíni szemléjük alkalmával a nagykereskedők által továbbárusítók és gyári előállítók (továbbfeldolgozók) részére folytatott árusítást milyen feltételek fennforgása esetén ne tekintsék nagykereskedés gyakorlásának. Megítélésem szerint nagykereskedő részére kereskedésre vagy ügynökségre való áttérés engedélyezésének a kérdésben a felhívott leiratból nyilvánvaló szigorúbb feltételek alkalmazásánál különbséget kell tenni aszerint, hogy a folyamodót korábbi iparjogosítványa feljogosította-e kiskereskedés, illetve ügynökség gyakorlására vagy sem. Az előbbi eset a 7131-57 000/1948. sz. KSZM körrendelet A/l része 1/b alpontja körébe vonható, ami a szóban levő leirat alkalmazása során a követelményeknek enyhébb mérték szerinti érvényesítését indokolná, szemben azzal az esettel, amikor az áttérni kívánó nagykereskedőnek iparjogosítványa felülvizsgálata előtt sem volt kiskereskedői, illetve ügynöki jogosultsága. Ebben a vonatkozásban különös jelentőséggel mérlegelendő az elbírálás során a kérelmezőnek az iparrevíziós kérvény űrlap 25. pontjára adott válasza. Az itt feltett kérdés azonban a legfontosabbként feltüntetendő szakmák (árucikkek) megjelölésére volt vonatkoztatható. Emiatt igen sok kérelmező elmulasztotta megjelölni azt a fogyasztói kört, amelynek kiszolgálásához leginkább ragaszkodott. így előfordult, hogy azért engedélyeztetett a nagykereskedői tevékeny-