Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

Az árualap volumenének növekedését jelezte, hogy egyes vidéki városok is igényt tartottak arra, hogy saját körzetükben vásárt rendezhessenek. (Lásd a 91. sz. dok.) 1948-ban erre még elég nehezen kaptak engedélyt. Egy évvel később viszont már az átszervezett Árumintavásári és Kiállítási Központ Rt. serkentette a vidéki közigazgatási hatóságokat, hogy az ilyen törekvéseket támogassák.

67 A BELKERESKEDELEM SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSÉNEK ELSŐ SZAKASZA: A NAGYKERESKEDELEM ÁLLAMOSÍTÁSA 1948 nyarán, a munkásosztály hatalomra jutása után, amikor lehetővé vált a kommunista gazdaságpolitika következetes végrehajtása, az áruforgalmazás terén meggyorsult a nagy kapitalista cégek felszámolása, az állami szektor kiterjesztése és megerősítése. Gazdaságilag aláhúzta az állami kereskedelem kiépítésének szükségességét az a körülmény, hogy az iparvállalatok döntő része ekkorra már állami tulajdonba került, vagy állami rendelkezés alatt állott, s időszerűvé vált a szocializált termelés és a magántulajdonban levő elosztás közötti ellentmondás feloldása, annak a feladatnak a végrehajtása, hogy „az áruk... elosztása ne anarchikusán, hanem a nép szükségleteinek megfelelően, a demokratikus kormányzat által megszabott módon, tervszerűen történjék".

68 A belkereskedelem szocialista átszervezésénél azonban a bankrendszer, vagy az ipari üzemek államosításától eltérő módszer alkalmazása látszott helyesnek. Már 1948 tavaszán, az iparban végrehajtott radikális államosítás idején, az volt a tapasztalat, hogy az ugyancsak államosítástól tartó nagykereskedők igyekeztek tőkéjük egy részét vállalkozásaikból kivonni, csökkentették raktárkészleteiket, s vontatott ütemben vásároltak az államosított gyáraktól.

69 A Magyar Dolgozók Pártja Gazdasági Bizottsága ezért az állami belkereskedelmi vállalatok 1948 nyarán megindított kiépítésében fokozatos ütemű előrehaladást javasolt. Elsősorban azokban a szakmákban tartották célszerűnek az állami kereskedelmi egységek létrehozását, ahol a magán-nagykereskedelem nem volt elég tőkeerős. Ott viszont, ahol a nagykereskedelem finanszírozta önmagát és közvetve az ipart is, egyelőre nem látták szükségesnek a magán-nagykereskedelem államosítását, sőt utasították az iparvállalatokat, hogy termékeiknek csupán egy részét értékesítsék az állami nagykereskedelem útján.

70 Ennek következtében a magán-nagykereskedelem felszámolása mintegy másfél év alatt folyt le, s 1949 végére fejeződött be. A belkereskedelem szocialista átszervezésénél tehát az első szakaszban döntően a nagykereskedelem államosítása volt a kitűzött cél. A magyar belkereskedelem adott viszonyai között azonban egyes esetekben a szocialista nagykereskedelmi vállalat létrehozása egyúttal állami kiskereskedelmi egységek megjelenését is magával hozta. Az 1948 augusztusától életre hívott állami belkereskedelmi cégeket nemzeti vállalatok formájában szervezték meg az 1948 júliusában kibocsátott XXXVII. törvény alapján. A nemzeti vállalatokról szóló 1948:XXXVII. törvény alapvető fontosságú