Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

A KERESKEDELEM- ÉS SZÖVETKEZETÜGYI TÁRCA ELŐTERJESZTÉSE A GAZDASÁGI FŐTANÁCSHOZ A TŰZIFA ÁRÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL A Gazdasági Főtanács több ízben foglalkozott már a tűzifa árának rendezésével, amely három megoldandó kérdést foglal magában. Elsősorban feltétlenül helyt kell adni a termelési érdekeknek, hiszen bebizonyosodott az, hogy a 9,45 forintos feladóállomási ár mellett a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek a termelést sikerrel folytatni nem képesek. Ez az ár tehát feltétlenül emelést igényel, mégpedig az eddigi előterjesztések indokai szerint legalább 12 forintra. Másodszor kiküszöbölendő volna a belföldi és külföldi eredetű tűzifa fogyasztói árának nagy különbsége, amely az elosztás és forgalombahozatal terén számos zavart okoz, és végül azt eredményezi, hogy a fogyasztó a magasabb (import) tűzifa árát fizeti meg. A harmadik és a két előzőnél nem kevésbé fontos szempont az, hogy a termelési költségek emelkedését s a nemzetközi tűzifaárak magasabb voltát a fogyasztó ne érezze meg, tehát a fogyasztói ár lényegesen ne emelkedjék. Az Anyag-és Árhivatal több előterjesztése közül a Főtanács október hó 29-i ülésén olyan javaslatot fogadott el, amelynek rendeletként való megjelenésével szemben - mint az 5150/1947. ME számú rendelet felhatalmazása alapján a tűzifa forgalmának irányításával megbízott felelős kormányszerv - súlyos aggályokat kell támasztanom. Ez a tervezet, amely egyébként a 179 614/1947. szám alatt az Anyag- és Árhivatall)an kidolgozás alatt áll, figyelmen kívül hagyja egyrészt a belföldi és külföldi tűzifaár különbségének árkiegyenlítését, másrészt a fogyasztói ár érintetlenül hagyása mellett a feladóállomási árat úgy emeli fel 12 forintra, hogy az a kereskedői forgalom kialakult rendjét a fűtési idény közepén bolygatja meg, és igyekszik ismeretlen, új utakra terelni. A feladóállomási és fogyasztói ár közé ugyanis a tervezet következtében csak egy kereskedői kéz bekapcsolása lehetséges és - amint azt az alábbiakban részletesen kifejtem - főleg a fővárosi kisfogyasztó közönség ellátását teljésen kétségessé teszi. Ennek a tervezetnek az előterjesztését megelőzően a Gazdasági Főtanács október hó 25-én megtartott ülése előttem ismeretlen okból levette a napirendről az Anyag- és Árhivatal akkori vagylagos előterjesztésének II. sz. javaslatát, amelyet a fentebb felsorolt problémák együttes megoldására igen célravezetőnek és helyesnek találtam. Ez a korábbi tervezet megoldja a MÁLLERD termelői árának emelését (12,60 forintra), a belföldi és külföldi tűzifaár különbségét pedig 30 forintos pincéskereskedői árban egyenlíti ki. így elvágja az importárakkal való visszaélés további lehetőségét, s árkiegyenlítési lehetőséget nyújt a hazai tűzifaár lefölözésével az import alimentálására.

1 Ezenkívül a pincéskereskedőknek lehetőséget nyújt közvetlen termelőtől való