Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

A felsorolt térítéseken felül üzleti és adminisztrációs jutalék, behozatali jutalék, kezelési jutalék, valamint újpesti tárolási és iparvágánydíj címén folyósít a Sójövedék a Vezérügynökség számára különböző összegeket. A Vezérügynökségnél megtartott revizori vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy 1946-47. költségvetési évben a Sójövedék a Vezérügynökség közreműködésével forgalomba hozott só után elért bevételének 2,73 %-át fizette ki a fenti címen. A Vezérügynökség tiszta bevétele a Sójövedék egész bevételének 0,4 %-a. A Sójövedék a sóhivatalok útján is hoz forgalomba sót, ennek mennyisége azonban a Vezérügynökség által forgalomba hozott só 10 %-át nem haladta meg. A só forgalombahozatala a Vezérügynökség útján kielégítő módon történik, és annak költségei nem terhelik magas összeggel a sójövedék bevételeit. A Vezérügynökség, amely a forgalombahozatalt lebonyolítja, kis létszámú, jól begyakorolt, feladatukat kiválóan ismerő szakemberekből álló szerv, amelynek működésével szemben kifogás nem emelhető, mégis megfontolás tárgyává kell tenni, célszerű-e a só forgalombahozatalát magánvállalkozás keretében meghagyni. Akkor, amikor az államosítások felé teszünk lépéseket, ellentmondást vélünk felfedezni abban, hogy egy állami monopólium feladatait magánvállalkozás végezze, és abból magánvállalkozás biztosítson magának hasznot. A szóban levő feladatokat az Angol-Magyar Bank, illetőleg a Vezérügynökség immár 47 éve kielégítő módon ellátja, de elérkezettnek látom az idejét annak, hogy a feladatokat az állam vegye át, illetőleg azt a jövőben állami vállalkozás bonyolítsa le. E célból állami részvénytársaság alakítását tartom szükségesnek, amely a Vezérügynökség személyzetét és felszerelését a jelenlegi formájában átvehetné. Ezzel egyidejűleg megszüntethetők lennének a sóhivatalok, illetőleg ezeket a raktárakat is a részvénytársaság venné át. A részvénytársaság megalakulásától kezdve sót tehát csak a részvénytársaság hozna forgalomba. Az ehhez szükséges tőkével a részvénytársaságot ugyanúgy, mint ezidáig a Vezérügynökséget, továbbra is a Sójövedék látná el, és a forgalomba hozott sóért befolyt összegeket ugyancsak a sójövedék javára kellene befizetni. A részvénytársaság tevékenységéért százalékosan megállapított jutalékban lenne részesítendő. Határozati javaslat A Gazdasági Főtanács szükségesnek tartja, hogy az állami egyedáruság tárgyát képező só állami vállalkozás keretében hozassék forgalomba. E célból Állami Sóértékesítő Részvénytársaság elnevezéssel kereskedelmi vállalatot kell alakítani. Ezzel egyidejűleg a sóhivatalok megszűnnek és az általuk kezelt sóraktárakat a részvénytársaság veszi át. Az Angol-Magyar Bank Rt számára 1920. szeptember 28-án kelt 4488/1920. számú pénzügyminiszteri átiratban foglalt engedélyt vissza kell vonni. A részvénytársaság előkészítésével egyidejűleg tárgyalásokat kell kezdeni az Angol-Magyar Bank Rt-vel, hogy a Vezérügynökség szervezetét, felszereléseit, raktárait és személyzetét - amennyiben az a Bank tulajdonát képezné - adja át a részvénytársaságnak.