Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

A SZABAD NÉP CIKKE: „A KISKERESKEDŐK ÖNÁLLÓ SZERVEZKEDÉSE" A stabilizációért lefolyt nagy csata után előttünk van a hároméves terv megvalósítása, s ebben nagy szerep jut a magyar kiskereskedőknek is. A demokrácia a kiskereskedőt részeltetni akarja az őt megilletően a nemzeti jövedelemben érvényesítve feléje is a dolgozók jelszavát: „Nem a nagytőkének, hanem a dolgozóknak építjük az országot." Erről van szó abban a harcban is, amely a KOKSZ és az abból kiváló kiskereskedők, illetve azok új érdekképviselete a KISOSZ (Kiskereskedők Országos Szabadszervezete) közt folyik. A KOKSZ, amelyből a kiskereskedői tömegek kiváltak, tiltakozik a KISOSZ „egységbontása" ellen. Egységről azonban csak azonos érdekű tömegek közt beszélhetünk. A KOKSZ-ban tömörült kis- és nagykereskedők érdekei pedig ellentétesek. Ha valaki a kis- és nagykereskedők egységét védi, alapjában a nagyok elnyomó törekvését támogatja. A nagykereskedői réteg ma hatalmasan felduzzadt. A textilszakma 1108 nagykereskedőt számlál (1938-ban 312 nagykereskedőt). Hiteltámogatást nem ad a nagykereskedő, sőt előre kifizetteti az árut, amelyet a kiskereskedő köteles elszállítani. Erélyesen védelmezik aránytalanul magas haszonkulcsukat. Az exportlehetőségeket kisajátították. A gyárakban monopolhelyzetet biztosítanak maguknak. A KOKSZ pedig, mint közös érdekképviseleti szerv, nem véd a nagykereskedővel szemben, mert nem harcolhat egyidőben két ellentétes érdekért. Ezt a tényt eddigi magatartása be is bizonyította. A KOKSZ nem a kisemberek intézménye. A szövetkezeti törvény ellen az első támadás a KOKSZ részéről indult meg. A KOKSZ körlevelet intézett valamennyi szakmai érdekképviselethez, képviselőhöz és gazdasági szervhez. A körlevél éles támadás volt a javaslat jogerőre emelkedése ellen. Különösen a 150. paragrafus ellen, amely a mezőgazdasági és kisipari termékek kivitelét a szövetkezetek számára akarta juttatni. A KOKSZ a tőkés nagykereskedelem zsebébe akarta átmenteni az exportot. A szövetkezeti törvény mellett felsorakoztak a demokrácia erői. A KOKSZ jellegzetes álpáthoszával, amely a „kereskedelem szabadságát" féltette, lovat adott a magyar reakció alá. Vajon véletlen-e a reakció és a KOKSZ közös álláspontja? Nem véletlen-e, mikor a demokratikus erők az iparcikkek árának leszállításáért küzdenek, akkor a Kereskedelmi Élet, a KOKSZ lapja ezzel szemben a MÁV szállítási tarifáinak ugyanolyan mértékű leszállítását követeli, és így védi a gyáriparosokat a fogyasztókkal és kiskereskedőkkel szemben? Nem! Nem véletlen! Mint ahogy az sem véletlen, hogy kétéves harc eredményeként a parlament elé került tanonctörvényt támadók közül első a KOKSZ volt. Hivatalos lapja megmagya-