Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

lettek csökkentve. Ez a haszonkulcs, figyelembe véve a magas adókat és a regie-költségeket, bele kell hogy kényszerítse a borkereskedőket megélhetésük biztosításának hiányában a feketézésbe. A kormányzatnak nem lehet célja az, hogy a kereskedelem ily módon kormányrendeletekkel kényszeríttessék feketézésre. Olyan haszonkulcsot kell tehát a regie-vizsgálatok alapján megállapítani, hogy az mindenkor biztosítsa a tisztes kereskedelem szerény megélhetését. A vidéki bőr-kiskereskedelem haszonkulcs-megállapításánál figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy bár a vidéki bőrkiskereskedők alacsonyabb üzletbért fizetnek, azonban az ebből eredő megtakarítást az áruszállítási és az árubeszerzéssel járó utazási költségek felemésztik. Ezen szempont figyelembevételével feltétlen kívánatos - miként az a típuscipők haszonkulcsának megállapításánál is történt - a budapesti és vidéki bőrkereskedőknek haszonkulcs szempontjából azonos elbírálás alá vonása. A régi, csökkenetlen 14%-os bőrkiskereskedői haszonkulcs már a legminimálisabbra csökkentett haszonkulcs volt. Ezen kérdésnél az államháztartás szempontjait is figyelembe kell venni, mert az államnak sem lehet célja az, hogy ilyen haszonkulcs-megállapításokkal adóalanyokat tegyen tönkre. Itt a haszonkulcs módosításával, illetve a csökkenetlen haszonkulcs visszaállításával kell a problémát globálisan megoldani, nem pedig adóelengedések útján tüneti kezeléseket alkalmazni. Nem lehet ugyanis belekényszeríteni a kereskedelmet azzal, hogy megélhetésének biztosítása végett megfelelő haszonkulcs megállapítása hiányában feketézéssel és adócsalással legyen kénytelen a mindennapi kenyerét biztosítani. Az eredeti 17 %-os bőrkiskereskedői haszonkulcsnak a visszaállítása sem a típuscipők, sem a fogyasztói vonalra nem hat ki, hanem csak a cipőjavítások és a mérték utáni lábbelikészíttetés árát szabályozó rendeletekre hat ki, mely kihatás egyrészt a kis volumennél, másrészt a mérték utáni lábbelikészíttetés jelenlegi körülmények közötti luxus voltánál fogva elhanyagolható. Takács József min. o. tan.: kéri az értekezlet megállapodását neki megküldeni és ő ezt, Vas államtitkár úrnak megfelelően referálva, a régi 14 %-os haszonkulcs visszaállításával szemben észrevételt nem tesz. Dr. Cserzy Béla min. tan.: kéri a pénzügyminisztérium álláspontját az államháztartási és adószempontokra vonatkozóan. Dr. Kruppa László min. o. tan.: a Pénzügyminisztérium véleményt kért az Anyagés Árhivataltól arra vonatkozóan, hogy szükség van-e a bőr-kiskereskedelemnél adóelengedésre. Ha a Pénzügyminisztérium a régi haszonkulcs visszaállítására irányuló javaslatot támogatja, úgy az Anyag- és Árhivatal tárgytalannak fogja tekinteni az adóelengedésre irányuló javaslatot. Dr. Cserzy Béla min. tan.: célszerűbb a kérdést haszonkulcs-emelés, illetve a régi csökkenetlen haszonkulcs visszaállítása formájában megoldani, mert így az állam nem esik el a költségvetésbe is előirányzott adóbevételektől. A fogyasztói vonalon az emelés észrevehetetlenül minimális, viszont az államháztartás érdekei így feltétlenül megóvhatok. Dr. Berényi Zoltán min. o. tan.: (PM) célszerűnek tartja a haszonkulcsoknak olyan megállapítását, hogy a kiskereskedelem adófizetési kötelezettségeinek eleget tegyen.