Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

haladó értelmiségei nevében bátrak vagyunk Miniszterelnök úr és a koalíciós kormány figyelmét felhívni a kormánynak azon intézkedésére, mellyel a kereskedelmi áraknak 25 %-kal való letörése iránt intézkedett. Nem akarjuk a kereskedelmet azzal vádolni, hogy midó'n jó „összeköttetéseik" révén ezen intézkedésről már jó előre tudomást szereztek, 30-50 %-kal emelték fel az árakat, azt azonban állítjuk, hogy a kormánynak ezen intézkedése után csaknem mindennek magasabb lett az ára, mint ezen intézkedés megjelenése előtt volt. A kötött bérű dolgozók megélhetésének biztosítása - legyen az fizikai munkás, tisztviselő, tanár vagy törvényszéki tanácselnök - olyan függvénye a fiatal köztársaságnak, mint egy öttengelyes hatalmas vasúti gőzmozdonyon a biztonsági szelep. Hazánk egyetlen nehéz vasipari telepéről, a munka hatalmas fellegvárából hívjuk fel Miniszter úr és a kormány figyelmét az utolsó 24 órában arra, hogy adjon ki a kormány egy olyan rendeletet, mely szerint 50 %-kal csökkenti mindennemű kereskedelmi áru árát, és annak a rendeletnek minden rendelkezésre álló eszközzel szerezzen is érvényt a kormány. Továbbá pedig a kereskedelmi árak csökkentését 25 %-onként mindaddig csökkentesse, míg azok a kormány által megállapított mezőgazdasági termeivények áraival összhangba nem kerülnek és akkor pedig a kormány találja meg a módját annak is, hogy a mezőgazdasági termeivényeket is hatósági árakon tudjuk beszerezni, nem pedig feketén. Az árcsökkenés betartását pedig a gazdasági rendőrség ne a Teleki meg a Garai téren kezdje meg, hanem a termelő gyáraknál és azután pedig a budapesti körutak és más főútvonalak fényes üzleteiben, melyek irányítólag hatnak az ország kereskedelmi és közgazdasági pulzusára, és csak legutolsósorban gyakorolja azt a Teleki meg a Garai tereken. Egy nyugbéres munkásnak 1938. évben a legmagasabb nyugbére 115 pengő volt havonta. Ha a kereskedelem a pengőt 3-mal szorozza meg - sőt legtöbb esetben 15tel is szorozta - akkor egy nyugbéresnek a mai nyugbére 345 forint kellene hogy legyen, de csak 140 forint a legmagasabb havi nyugbér. Egy első osztályú vasesztergályos keresett 1938. évben havonta 250 pengőt, ennek 3x-sa 750 forintnak felel meg, de csak 400 forintot keres havonta. Az ide mellékelt árkimutatás tanúsága szerint azonban azt látjuk, hogy az 1938. évi árakkal szemben az életindex 250-400%-kal magasabb, mint volt 1938. évben. Ezt a kérdést különben arról az oldaláról is meg kell hogy világítsuk - bármüyen furcsán is hangzik az -, hogy egy nagyobb mérvű árleszállítás esetén nagyobb vásárlóközönséggé válik majd az egész ország lakossága, és bár kevesebb haszonkulcs mellett, de többet keres a kereskedő, és kereseti adó formájában az állam is nagyobb bevételhez jut, és általában felébred álmaiból egész közgazdasági életünk és minden vonalon nagyobb pénzforgalom lesz, melynek révén forgalmi adó formájában is nagyobb bevétele lesz az államnak. De mindezektől eltekintve nem nézheti tétlenül a kormány azon körülményt, hogy a dolgozók tíz, sőt százezrei a hiányos táplálkozás, a hiányos öltözködés, a hiányos fűtés következtében annyira elbetegesednek, hogy a kórházak már nem képesek a betegeket befogadni és a rendelőorvosok éjjelt nappallá téve való-