Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

ára közötti különbségek lényegesen csökkentek a hatósági áremelések következtében. Április 20-tól a mezó'gazdasági termelői árakat hetenként állapították meg. Ezek az árak januárban a decemberben megállapított áraknak hatszorosára, február folyamán további három egész hattizedszeresére, márciusban nyolcszorosára, áprilisban hússzorosára stb. emelkedtek. De még ennél is nagyobb arányú volt az 1946. január-májusi időszakban a fogyasztói árak emelkedése. A pénz elértéktelenedése következtében a kereskedelmi forgalomban különböző anomáliák jelentkeztek. Az arany és a dollár, amely a felszabadulás után kezdetben inkább korábbi forgalmi értékén alul kelt el, egyre nagyobb szerephez jutott nemcsak a nagy, hanem a városi kiskereskedői forgalomban is. Falun viszont a termékcsere primitív módszere terjedt el. Ebben a csereforgalomban főleg a bor és a kukorica szerepeltek általános csereeszközként.

34 A pénz elértéktelenedésének - az állami bevételek szempontjából bizonyos mérvű ellensúlyozására 1946. január 1-én bevezetett adópengőt a kereskedelmi életben szívesen fogadták. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara egyik értekezletén „általában az a hangulat alakult ki, hogy ettől az infláció megakasztása nem várható ugyan, de mindenesetre alkalmas arra, hogy az áremelkedést egyenletessé és a gazdasági élet légkörét nyugodtabbá tegye".

35 Bár az adópengőjegyek értéke különböző okok miatt 1946 januárjától júniusig kb. a felére csökkent, azonban a benne rejlő valorizációs lehetőségek miatt a kereskedők kezdettől szívesen vették volna a forgalomban való alkalmazását is. Április közepén mind a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter, mind a közellátásügyi miniszter mint árhatóság, ilyen értelmű előterjesztést tett a Gazdasági Főtanácshoz. (Lásd a 29/A-B sz. dok.) A Gazdasági Főtanács, bár tudatában volt annak, hogy az áraknak adópengőben való számítása igen lényeges gazdasági kihatásokkal fog járni, a kereskedelmi forgalom érdekében megadta az engedélyt. Amikor sor került az árak adópengőben való megállapítására, a kereskedők harcoltak az ellen az intézkedés ellen, hogy az adópengőben kifejezett magasabb utánpótlási árat csak abban az esetben lehessen felszámítani, ha tényleges beszerzés történt. Ugyancsak tiltakoztak a kereskedők az ellen is, hogy a számlázástól számított három napig az adópengőjelzőszámban beállott változás nem volt érvényesíthető. Ezeknek a törekvéseknek azonban már nem sok jelentőségük volt 1946 nyarán, amikor az értékálló pénz megteremtésének államgazdasági munkálatai előrehaladott állapotban voltak, és a kormány 1946. augusztus l-ben állapította meg a stabilizáció kezdetének időpontját. A stabilizáció előkészítése kormányszinten a Gazdasági Főtanács Titkárságának irányításával folyt. Ugyanakkor az állami beavatkozás hatékonyságának biztosítása céljából egy új állami szerv, az Anyag- és Árhivatal felállítására került sor. A megszervezendő Anyag- és Árhivatalt az Iparügyi Minisztérium alárendeltségébe utalták, ezért az ide vonatkozó rendelettervezetet is az iparügyi tárca terjesztette a Minisztertanács elé. (Lásd a 28. sz. dok.) Az Anyag- és Árhivatal közigazgatási feladatai az ipari termelésre koncentrálód-